„A német nép iránti forró szeretetből” alapították meg hetvenöt évvel ezelőtt azt a pártot, amely minden más politikai erőnél jobban rajta hagyta a kézjegyét a második világháború utáni Németországon – és ezzel Európán is.
2020. július 08. 16:58
p
0
0
0
Mentés
Greczula Levente László írása a Mandiner hetilapban.
Kevés olyan párt van Európában, amely annyira meghatározta volna országának és kontinensünknek közelmúltbeli történetét, mint a német Kereszténydemokrata Unió. Nincs még egy olyan politikai erő a szövetségi köztársaság történetében, amely annyi időt töltött volna a hatalomban, mint a fennállásának hetvenötödik évfordulóját a napokban ünneplő CDU.
A párt mostani problémáival persze tele a sajtó, és bár a gondok valóban súlyosak, a friss közvélemény-kutatási eredményekre tekintve az is lehetne a benyomásunk, hogy a kereszténydemokraták háza táján legalábbis rendben mennek a dolgok: tizenöt éve adják a kancellárt, egyébként pedig negyven százalék körül mérik a népszerűségüket, ami persze nem kis részben a koronavírus-járvány következménye. Mint ahogy az is, hogy a napokban nincs nagy ünneplés a CDU-nál, majd csak az év végén, a pártnapon – akkor már valószínűleg az új elnökkel.
A német nép iránti forró szeretetből
Legalább 1945. június 26-áig kellene visszautaznunk az időben, ha a CDU genezisét szeretnénk látni. A nemzetiszocialista diktatúra összeomlását és a szövetséges csapatok Németországba nyomulását követően szinte azonnal létrejöttek azok a csoportosulások, amelyeket a párt elődeinek tekinthetünk: az ország nagyvárosaiban szerveződő keresztény-demokrata és keresztény-szociális politikai csoportok lényegüket tekintve egymástól függetlenül születtek meg, de nagyon hasonló értékeket vallottak. A CDU történetének egyik legfontosabb dokumentuma is 1945 júniusában született: a Kölner Leitsätze (kölni irányelvek) című írás lényegében a párt első programterve.
„Az NSZK első kancellárjának eleinte igen szűk mozgástere volt”
„Ami a szükség órájában egyedüliként megmenthet még bennünket, az a keresztény és a nyugati értékekhez való őszinte hűség, amely egykor meghatározta és Európa népei között is elismertté tette a német nemzetet” – áll a dokumentum bevezetésében. A Kölner Leitsätze húsz pontban tartalmazza a kölni kereszténydemokraták programjának alapjait, amelyek jelentős részben ma is megtalálhatók a német alaptörvényben. A párt létrejöttét mégsem ennek az írásnak a megjelenéséhez szokás kötni, hanem a néhány nappal később, június 26-án Berlinben nyilvánosságra hozott Deutsches Volk! (a német néphez) kiáltványéhoz. „A legszörnyűbb katasztrófa közben, amely valaha országgal történt, a Németországi Keresztény–Demokrata Unió a német nép iránti forró szeretetből gyülekezésre, közös munkára és egy új haza felépítésére hívja a keresztény, demokrata és szociális erőket” – szól a kiáltvány első mondata.
A Deutsches Volk! aláírói között hiába is keresnénk például Konrad Adenauert, hiszen ő egy másik csoportban tevékenykedett. A CDU tehát decentralizáltan, az egyes tartományokban eltérő sebességgel fejlődött a háborút követő hónapokban. Először, 1946-ban a brit megszállási övezet, vagyis a mai Schleswig-Holstein, Alsó-Szászország és Észak-Rajna-Vesztfália területén működő CDU-elődszervezetek egyesültek – ennek az élére került aztán az egykori kölni főpolgármester, Adenauer. Szövetségi szinten csak 1950-ben, a königswinteri konferenciát követően jött létre az egységes CDU.
Az Öreg
Adenauer természetesen megkerülhetetlen szerepet játszott nemcsak a párt, hanem a Német Szövetségi Köztársaság történetének kezdeti időszakában. Az egykori kölni főpolgármestert 1949 szeptemberében mindössze egyszavazatos többséggel választotta kancellárrá az első Bundestag. Habár a német kancellár ma is Európa legnagyobb hatalmú politikusai közé tartozik, nagy formátum ide vagy oda, a háborúban tönkrevert, éhező és megszállt Nyugat-Németország kancellárjaként Adenauernek eleinte igen szűk mozgástere volt. Jelentős részben az ő vízióinak volt köszönhető az NSZK egyre határozottabb elköteleződése a nyugati szövetségek és a piacgazdaság mellett. Ne feledjük: ebben az időszakban a Németországi Szociáldemokrata Párt még a tervgazdálkodás bevezetése mellett foglalt állást, sőt a CDU soraiban is voltak támogatói az elképzelésnek. A legendárium szerint jelentős részben Bonn is az Öreg becenévvel illetett politikusnak köszönhette, hogy az NSZK fővárosa lett Frankfurt am Main helyett.
Rájuk szóltak, hogy nem szép dolog gyerekeket pincében tartani és megrontani, akkor se, ha másé, akkor se, ha a sajátod, és ettől a németek megváltoztak.
Sikerült akkora hírverést csapni egy sylti éneklés körül, hogy végül országszerte megaslágerré vált a migránsellenes rigmus. Sőt, már Trump is erre a zenére ropja. Francesca Rivafinoli írása.