Dobó Géza írása
„Észt ésszel” a nemzetközi legális migrációban
Kevesen gondolnák, hogy még ebben a vérzivataros, pattanásig feszült, Európai Unió és Oroszország közötti légkörben is a létező leggyorsabban és leginkább kiszámíthatóan akár személyautóval, akár tehergépkocsival az EU-ból Oroszországba utazni éppen abból a csöpp kis Észtországból tudunk, amely állam évtizedek óta rendkívül fagyos viszonyban áll hatalmas keleti szomszédjával.
Nyilván az észtek NATO-tagságuknak köszönhetően jóval könnyebb helyzetben vannak, mint ha e szövetségi védőháló nélkül határolná őket a világ legnagyobb területű országa,
de még így sem okozna meglepetést, ha az észt−orosz országhatáron csupán kiszámíthatatlan időtartamú, idegtépő várakozást követően lehetne átjutni. Az Észt Köztársaságból az Oroszországi Föderációba azonban a Schengeni határellenőrzési kódexként is ismert, az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendeletének a teljeskörű betartása mellett gyorsan, egyszerűen, korszerűen beléphetünk.
Az elmúlt években a Covid-világjárvány olykor nehézségeket támaszt a nemzetközi utazások során, azonban korábban azoknak, akiknek külföldi autós utazásai az Európai Unión belülre korlátozódtak, el sem tudták képzelni, hogy a szükséges úti okmányokkal is véget nem érő, idegölő araszolásba torkollhat a közúti országhatár-átlépés, ha a schengeni egyezményen kívüli államból utazunk az EU-ba. A legészakibb balti államról, méretben a közel fél Magyarország területén fekvő, gyéren lakott, alig egymillió-háromszázezer fős Észtországról legtöbbünknek három dolog jut eszébe: hogy az észtek nekünk, magyaroknak távoli nyelvrokonaink, fejlettek a korszerű számítástechnikai megoldások alkalmazásában, és feszült a viszonyuk Oroszországgal, amire az oroszok február 24-i, Ukrajna ellen indított intenzív inváziója még egy nagy lapáttal rátett.
A Szovjetunió felbomlásakor a másik két balti állammal együtt függetlenségét elnyerő
Észtországban az 1990-es évek elején még közel egyharmada a lakosságnak orosz nemzetiségű volt.
Számarányuk jelenleg is az össznépesség mintegy negyede. Ám a független Észtországban az 1940 után ott született oroszok nem kapták meg automatikusan az észt állampolgárságot, ugyanis azt észt nyelvismerethez és állampolgársági ismeretekhez, valamint hűségeskühöz is kötötték. A függetlenség kikiáltásakor még a lakosság közel harmada, de még napjainkban is több mint 5 százalék észtországi orosz nem rendelkezik észt állampolgársággal.
A NATO-, EU-, sőt schengeni egyezmény-tag Észtország és az atomhatalom szomszéd, Oroszország között lassan másfél évtizede informatikai téren is feszült a viszony.