Ha már a Brexitnél vagyunk: az Európai Unióból nézve úgy tűnik, mintha az EU-ból kilépett Nagy-Britannia fokozatosan lecsúszna a többi nagy európai gazdasági hatalomhoz képest, és a Brexit gazdasági utórengéseit szenvedné el. Így tűnik Angliából is?
Szerintem vigyázni kell, mert azok, akik azt mondják, hogy a Brexit egy katasztrófa, és ez felelős Nagy-Britannia minden problémájáért, ugyanazok, akik szerint a Brexitnek eleve nem szabadott volna megtörténnie.
Ezek elfogult politikai érvek gazdasági tényeknek álcázva.
Azt mondták nekünk, hogy Nagy-Britannia csődbe megy, hogy a londoni City egy éven belül összeomlik. De ma is Európa gazdasági központja, és az is marad. Nagy-Britanniának alapvető gazdasági problémái vannak, amelyeknek semmi közük a Brexithez. Ha még mindig az Európai Unióban lennénk, ezekkel a problémákkal akkor is küzdenénk.
Mikkel?
Termelékenységi válságban vagyunk, nálunk nő a legkevésbé a termelékenység minden nagyobb fejlett gazdaság közül. Ez egy régóta fennálló probléma. Aztán túl sok zombicéget tartottunk víz felett, olyan iparágakat, amelyeknek már semmi létjogosultságuk nincs, mégis tovább üzemelnek – ahelyett, hogy új iparágakba fektettünk volna be. Ezek alapvető gazdasági problémák, de nagyon sok problémánknak nincs köze a Brexithez. Nyilván vannak technikai problémák a kereskedelem szabályozásával és egyebekkel.
A Brexitet sosem szánták varázsmegoldásnak Nagy-Britannia gazdasági problémáira, de nem is ez okozta őket.
Mégis: sikeres volt a Brexit?
Nagyon fontos különbséget tenni azon Brexit között, amelyre a britek szavaztak, és aközött, amilyet kaptunk. Előbbiben én mélyen hiszek. Nigel Farage-dzsal dolgoztam a Brexit Pártban a 2019-es EP-választási kampányban, amelyet hat héttel a pártalapítás után nyertünk meg. A 2016-os Brexit-népszavazás életem legnagyobb demokratikus felkelése volt. Hatalmas csapás volt az egész establishmentnek Nagy-Britanniában és Európában. Ezért rettegnek annyira, amikor a lengyelek azt mondják, hogy migrációs referendumot szeretnének. Népszavazást? De hiszen az olyan, mint a Brexit volt! A referendum autoriter, a demokrácia autoriter – így fordítják ki magából a nyelvet. Még mindig érezhetők a Brexit utórengései, és ma is ugyanúgy meglépném. Ami azóta történt, az annak köszönhető, hogy Nagy-Britanniát olyan pártok kormányozták, amelyek nem hisznek a Brexitben.
Senki nem próbálta valójában kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyekkel a Brexit járhatott volna.
Ehelyett a közszolgáktól a BBC-ig mindenki azon dolgozott, hogy akadályozza. A miniszterelnökök – ideértve Boris Johnsont is – sosem akartak igazán küzdeni érte és megcsinálni. A regnáló kormány még attól is elállt, hogy a régi EU-s joganyagot kidobja a törvénykönyvekből. Mi végre hagytuk el az EU-t, ha még hagyjuk az EU-s bíróságokat beleszólni a brit ügyekbe? De ez mind nem meglepetés. Soha nem bíztunk a torykban. Mikor a Brexit Pártban dolgoztam, a falon volt egy szlogenünk: „Sose bízz meg egy toryban!” Ők Európa pártja, mindig is az voltak. Sosem hittek a brit függetlenségben. Ugyanakkor kissé meglep, hogy mennyire gerinctelenek, és mennyire nem állnak ki érte. Ettől függetlenül a Brexit alapelvei, a nemzeti szuverenitás, a függetlenség és a demokrácia továbbra is elemi erejűek.