Mire számítunk vasárnap II.

„Ez egy puhapöcsű választás. Remélhetőleg az utolsó olyan, amikor még nem valamiért és nem valamit választanak a szavazók, hanem valami ellen. A rendszerváltozás óta még sosem fordult elő, hogy a választók ne valami ellen szavaztak volna. Kezdetben ugye a kommunisták ellenében, aztán gyorsan a változások ellenében, mert mégsem lett mindenkinek hirtelen színes a tévé, meg zanusszi a hűtő. Meg is kaptuk Naésgyulát, meg a Bokros Magyar Lajost, hogy jól ellenük szavazhassunk. És folytatódott ez a szép hagyomány egészen mostanáig, hiszen láthatóan elégnek bizonyult a CÖF óriásplakátjai gerjesztette Gyurcsányundor utórengéseit meglovagolni, és a Fidesz elviekben kényelmesen begaloppozhat a Parlamentbe. Ehhez persze kellett a baloldal kitűnő taktikai érzéke is, hogy előbb megfontoltan darabjaira hullott, hogy aztán ismét összefoghasson a teljesen szétesett önmagával. Ráadásul citromnak ott van a baloldal szájában a Simon, akitől meg sem bír igazán szólalni. Talán az egy Mesterházy ragadtatta el magát az idén, amikor Putyin pincsiének nevezte Orbán Viktort, de erre mindenki fölszisszent kissé: node, Atti, ti utódpárt vagytok.