Bell magyar szemmel

„Amilyen udvarias, olyan kemény előadást tartott Colleen Bell szerda este a Corvinuson. Aki abban reménykedett, hogy az Egyesült Államok André Goodfriend ügyvivő távozása után, a nagykövet érkezésével megváltoztatta a magyar kormány politikáját bíráló álláspontját, az csalódott: semmi sem változott. Sőt, amennyire a diplomácia megengedte, Bell még Goodfriendnél és a két hete kiszivárgott 2014 októberi non-papernél is élesebben fogalmazott. A parlamentáris berendezkedés csorbítását ért korábbi kritikán túl olyan általános minősítés is elhangzott, mint hogy »sajnos, vannak, akik nem hisznek abban, hogy a demokratikus értékek a béke és a jólét legjobb alapjai«, ami az orbáni illiberalizmus elutasítása. Az pedig, hogy »a nacionalista, intoleráns retorikát oda kell hajítani, ahová való, a szemétdombra«, azt mutatja, hogy Washington, ha a kelleténél lassabban is, de kezdi felismerni annak valós veszélyét, hogy az európai nacionalizmus menekültáradatot kihasználó földrésznyi ébredése, s ennek nyomán az Unió szétesése globális katasztrófával fenyeget.

Mindezek hallatán Szijjártó Péter külügyminiszter legfeljebb azon tűnődhetett el, behívathatja-e az amerikai nagykövetet, vagy sem (megtehette volna, ha ennek az aktusnak lenne még bármilyen súlya), vagy csak szóljon vissza élesen. Megtette, s az ő (vagy a kommunikációs stáb) szavait ismételte meg Lázár János kancelláriaminiszter is: Bell beszéde semmi újdonságot nem tartalmazott, mintha nem éppen azzal volna gond, hogy a kormány politikája változatlan.”