„Gulyás Márton a hazai ellenzék érdekes és eredeti alakja, aki kiváló intellektuális és verbális képességekkel, továbbá mindent elsöprő igazságérzettel és küldetéstudattal rendelkezik. Első közös munkánk alkalmával, amikor műsorom vendége volt Simicska Lajos Hír TV-jében, kifejezetten imponált, ahogy visszautasította a műsorért járó gázsit, mondván, hogy ő a lopott pénz egyetlen fillérjéhez sem ér. Rokonszenves gesztus volt, és azt hiszem, a lopott pénzből érdekes műsort gyártottunk együtt.
Persze már ekkor feltűnt, hogy én messze nem vagyok olyan trendi és progresszív, mint ő, aki ha szexista beszédet hallott, pont olyan humortalannak mutatkozott, mint bármelyik feminista inkvizítor, és aki nem ismert sem vallási, sem kulturális szempontot, ha bevándorlók korlátlan befogadására terelődött a szó. Humánuma beragyogta önnönmaga élő szobrát, amelyet híven jelzett, hogy már másnap készen állt olyan szociális intézkedéseket hozni, amelyek még Svédországban is általános elismerést váltottak volna ki. Idealizmusa irigylésre méltó volt, az ahhoz tartozó morális felsőbbrendűség-tudat és az egyéb szempontok befogadásának elutasítása ugyanakkor időnként az ideologikus fundamentalizmus kellemetlen benyomását keltette bennem.
Az alapvető nézetkülönbségek ellenére sokáig mégis úgy gondoltam, hogy Gulyás Márton minden radikalizmusa, újbaloldali messianizmusa és túltolt, agresszív liberalizmusa ellenére annak a középnek a tagja, amely egy nap kiszabadíthatja Magyarországot a törzsi gyűlölet és a korrupt politikai osztály fogságából. Egyszerre volt vicces és idegesítő, hogy jobboldaliként, rasszistaként és nőgyűlölőként azonosít, ugyanakkor úgy éreztem, még mindig inkább igyekszik megérteni és tévedéseimet beláttatni, mint erkölcsileg megsemmisíteni és a civilizációból kirekeszteni, amint azt az identitáspolitikába lassan teljesen belehülyülő kultúrbalos elit nap mint nap teszi. Nem is igazán volt konfliktusom vele, hisz a világnak abból a sarkából bizonyára így látszom. Ha a nők jogegyenlőségébe vetett meggyőződésem nőgyűlölet, akkor nőgyűlölő vagyok. Ha a politikailag nem eléggé korrekt beszédem civilizációs bűntett, akkor barbár vagyok. Ha a cigányság társadalmi helyzete kapcsán a kölcsönös felelősség felvetése rasszizmus, akkor nyilván cigánygyűlölő vagyok.