Ismét megostromolják a román nacionalisták Úzvölgyét!
![](https://cdn.mandiner.hu/2024/06/bYW0j6QcC9ay0ctI52qn-GkvhDmB5vs5dpyg0fpv1L8/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2VlMDAxNzQwODY1NjQ2NzBhYjdmYWRhNDkwMjlmYzI2.jpg)
Öt esztendővel ezelőtt román szélsőséges csoportok szétverték az úzvölgyi osztrák–magyar katonai temetőt, és illegálisan elhelyezték saját keresztjeiket nem létező hőseik előtt tisztelegve.
![](https://cdn.mandiner.hu/2024/06/bYW0j6QcC9ay0ctI52qn-GkvhDmB5vs5dpyg0fpv1L8/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2VlMDAxNzQwODY1NjQ2NzBhYjdmYWRhNDkwMjlmYzI2.jpg)
Honnan és hogyan bukkant fel, miért vált a rendszer részévé egy rendszeren kívüli radikális párt?
„A nemzetközi összehasonlításban is kirívóan alacsony részvétel mellett lebonyolított romániai választás egyik – a közvéleményt jócskán sokkoló – eredménye volt az AUR szereplése. Nem csupán arról a – váratlanság ködéből felbukkanó – pártról van szó, amely mindenki meglepetésére megszerezte a szavazatok több mint 9%-át, és ezzel negyedik lett a parlamentbe bejutottak rangsorában, hanem arról a sajátos módszerről is, ahogyan ez a párt felépült. Tulajdonképpen az első olyan pártról van szó, amely nem a létéhez és törekvéseihez igazítja a kommunikációját, hanem magából a »kommunikációból« építi fel önmagát.
A kompetitív politikai akaratképzés egyik legcélratörőbb módján valósította meg önmagát, a mediális politizálás már elég rég kialakult világában. Persze, a mediális politizálás nem éppen új jelenség – már elég rég megtörtént honfoglalása Romániában is. Azonban érdemes megvizsgálni, hogyan építette fel önmagát e honfoglalás nyomán átalakult politikai arénában az AUR. A gyors előgomolygást egy sajátos tényező segítette, amely jórészt az alacsony részvételhez kötődik.
A múlt század ötvenes éveiben Georges Lavau francia politikatudós egy érdekes – azóta kissé elfelejtett – pártelméletet tett közzé, amely szerint a pártok alapvetően három funkciót töltenek be a politikai rendszer működésében: a stabilizációt, a legitimációt és a rendszervitát (megjegyzendő: ez utóbbi a ritkábban »gyakorolt« funkció, de a társadalmi feszültségek közvetítésével az első kettőt erősíti).”