Nagy nevek feszültek egymásnak az emlékezetpolitika miatt – így zajlott a héten Horthy-vita

„Horthy három dolog: kivételes államfő, igaz magyar hazafi és hős katona”, aki nem mellesleg „1919-ben megmentette az országot attól a sorstól, amit a nyugati nagyhatalmak Magyarországnak szántak” – mondta Lázár János múlt vasárnap Kenderesen. A miniszter szavai hatására újra fellángolt a vita az egykori kormányzó történelmi szerepéről.

Lázár János építési és közlekedési miniszter a Horthy Miklós újratemetésének harmincadik évfordulóján rendezett ünnepségen vett részt múlt vasárnap, egyben átadta a Közlekedési Múzeum új, Horthy Istvánnak is emléket állító vasúttörténeti kiállítását a kenderesi vasútállomáson. Az eseményen rajta kívül több kormánypárti politikus is megjelent, illetve koszorúzott, így mások mellett Fazekas Sándor, az Orbán-kormány volt agrárminisztere, a Fidesz jelenlegi parlamenti képviselője, a Horthy Miklós Alapítvány kuratóriumi alelnöke is; 

Washington rögtön aggódni kezdett

Lázár János szavai, ahogyan az várható volt, nem maradtak visszhang nélkül. Legelsőnek Frölich Róbert országos főrabbi reagált, ő szeptember 5-ei posztjában két Horthy-idézetet tett közzé.

Az egyiket egy, a kormányzó által Teleki Pálnak címzett levélből vette, amelyben Horthy Miklós így írt:

„Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókezekben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó. (…) Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk.”

A másikat pedig egy Hitlernek küldött 1943-as levélből, amiben többek között ez áll:

 „A zsidók fokozatos kikapcsolására vonatkozó további intézkedések folyamatban vannak, s amint meg lesznek teremtve elszállításuk feltételei, ezt végre is fogjuk hajtani.”

Az Egyesült Államok magyarországi nagykövete, David Pressman szintén nem maradt csendben. Közösségi oldalán azt írta, Horthy Miklós bűnrészes volt a magyarországi zsidó lakosság lemészárlásában, 

Indulatok helyett árnyalatok

A kritikákra Lázár János „Még mindig Horthy Miklósról. Indulatok helyett” bevezetésű Facebook-posztjában adott gyors választ. Ebben Antall József 1993-as, közel félórás tévéinterjúját tette közzé, amelyet Magyar Televízió készített az egykori miniszterelnökkel Horthy harminc évvel ezelőtt újratemetésekor.  Akkoriban ugyanis hasonló vita robbant ki  a kormányzó szerepének megítélése kapcsán, hamvainak hazahozatala erősen megosztotta társadalmat, a történészeket és a politikusokat. A közmédia 24 óra című műsorában Antall úgy fogalmazott, 

És azt is mondta, hogy „az újratemetés olyan kegyeleti aktus, amely a család magánkívánságaként történt, nem állami ünnepként, de természetes az, hogy Magyarország egy történelmi korszakában vezető szerepet játszó államférfi, államfő elhunyta magánstátuszban a kormány tagja, mint mások megjelenhetnek”.

L. Simon Lászlót már a jelenben kérdezték, mi a véleménye Lázár János beszédéről. A Magyar  Nemzeti Múzeum főigazgatója az ATV Egyenes beszéd című műsorában elmondta, óvatosan kell fogalmazni és árnyaltan kezelni minden kérdést Horthyval kapcsolatosan, „mert nem lehet, hogy csak a pozitívumokat látjuk és nem vesszük figyelembe zsidó származású honfitársaink érzékenységét".

Horthy vitathatatlan érdemeként említette, hogy jól választotta meg az ország vezetőit, politikai stabilitást hozott és kivezette az országot a teljes reménytelenségből, a másik oldalon azonban azt emelte ki, hogy nem tudta elkerülni az ország belesodródását a háborúba, ahogyan a németeket sem volt képes kezelni.

A kártékonyság mértékegysége

Közben, nem éppen az óvatos fogalmazás jegyében, Nyáry Krisztián szintén beszállt a Horthy Miklós személye körüli nyilvános adok-kapokba, 

„Mivel őket kettejüket tartom a 20. századi magyar történelem legkártékonyabb szereplőinek, hajlamos lettem volna egyenlőségjelet tenni kettejük közé. De ez érzelmi válasz lenne, ráadásul a két korszak és benne Magyarország mozgástere sem összemérhető. Kádár például nem volt hatalomban világháborús időszakban – ezt önmagában nem lehet sem a rovására, sem a javára írni, pusztán adottság. Úgyhogy megpróbáltam egy kis táblázat segítségével összehasonlítani őket. Mint minden leegyszerűsítés, ez is torzít persze, és minden sorról lehetne írni egy monográfiát. (Írtak is többet.) Nem is véleménynek, inkább vitaanyagnak szánom. Így legalább van némi értelme a közénk dobott Horthy-konc csócsálásának” – írta  Facebook-posztjában.

A vitára való felszólításra a Mandiner munkatársa, Constantinovits Milán úgy reagált, 

„Az efféle méricskélést sosem tartottam párbeszédképesnek, hiszen mégis mi a kártékonyság mértékegysége? E megközelítés soha véget nem érő számháborúkba tud átcsapni, rosszabb esetben megtévedt nosztalgiázásba. Ráadásul Kádár óvatos megemelése  majdnem négy évtizednyi kommunizmust tesz zárójelbe.  (...) Csak emlékeztetőül: 

ennek családi vonatkozásairól, a meghurcoltatásról, a rendszerváltásig tartó megbélyegzésről már írtam e hasábokon. És nem az én felmenőim az egyetlenek, akiket kitelepítettek, internáltak vagy épp munkatáborba kényszerítettek. Vagyis e dicstelen listán e pontot megadhatjuk Kádárnak is. Lehetne tovább vesézni, de a lényeg, hogy Kádárt relativizálni még viccnek is rossz. Hagyjuk inkább ott, ahol van: a történelem szemétdombján."

Az erre az írásra érkezett rengeteg hozzászólás is jelzi, hogy valóban van még mit tisztáznunk a magyar közelmúlt eseményeivel és – ilyen vagy olyan előjellel –, de mindenképpen meghatározó történelmi személyiségeivel kapcsolatban. És biztosan nem úgy, mint ahogyan azt a Budapesten élő olasz–magyar nemzetiségű történész, Stefano Bottoni tette, a hivatásától igencsak idegenül egyoldalú és az alaptémától elég messzire került hozzászólásában, amelyben azt vizionálta, „lesz még november 4-e ünnepi megemlékezés az orosz nagykövetségnél, ahol hazafias beszédek hangzanak el a Nyugat által felültetett fasiszta rendbontókról a pesti utcán”. 

Régi vita

A Horthy család kriptáját még az 1920-as években építették a kenderesi temetőben; itt összesen húsz sírhely található. Horthy Miklós, felesége és fia földi maradványai a temetés előtti éjszaka érkeztek Portugáliából Magyarországra. A gyászszertartáson, amely szombatra esett, közel ötvenezren jelentek meg, köztük az Antall-kormányból Boross Péter, Für Lajos, Surján László, Balsai István, az akkor már súlyos beteg Antall Józsefet családtagjai képviselték.

Özvegy Horthy Istvánné köszönetet mondott mindazoknak, akik tettek azért, hogy apósa és anyósa végre hazatérhettek. Fia, ifjabb Horthy István beszédében egyebek között kijelentette, 

Majd arról beszélt, tudván, hogy nagyapja mennyire szerette Magyarországot, nagyon fontosnak tartja, „hogy a mai nap ne teremtsen válaszfalat a magyarok közt, hanem a régi sebeket gyógyítsa. Ezért szeretném, hogy mi, akik ma itt vagyunk, forduljunk azon honfitársaink felé, akik ma nincsenek itt, mert nagyapám történelmi szerepét eltérően ítélik meg.”

A kormányzó újratemetése nemcsak a társadalmat és a történészeket osztotta meg, hanem a politikusokat is. Jánosi György szocialista képviselő ez ügyben való interpellációjára Antall József úgy felelt, Horthy Miklós újratemetése a család részéről merült fel, fel sem vetődött, hogy állami szertartásként kezeljék.  Ahogyan a rehabilitációja kérdése sem volt napirenden, hiszen a volt kormányzót semmilyen bíróság nem ítélte el. Horthy Miklós történeti megítélése – tette hozzá Antall József – nem a politika, hanem a történettudomány feladata.

 Nyitókép: MTI/Bugány János, fotók: Facebook