Az iskolai megfélemlítés nem része az egészséges gyerekkornak

2016. október 8. 14:20
Az iskolai agresszió hétköznapi formái között szerepel a megfélemlítés, a terrorizálás, a gyötrés, a zaklatás, a szekálás. A család.hu írása a bullying jelenségéről.

A jelenséget ma Magyarországon még sokan a gyerek- és iskola élet „tartozékának” tekintik. 2013 januárban a Felelős Társadalomért Közhasznú Alapítvány indította el a Megfélemlítés Elleni Programot (MEP), amelynek célja az iskolai- és a cyber megfélemlítés megelőzése és megszüntetése.

A felvilágosító program lehetőséget ad az iskolai vezetőknek és a pedagógusoknak, hogy a megfélemlítést megismerjék, felismerjék és elismerjék, mint problémát és megfelelő intézkedéseket tegyenek a diákok védelme érdekében.

A program egyik elsődleges célja az oktatási vezetők tájékoztatása és általános álláspontjának megváltoztatása arról, hogy az iskolai megfélemlítés nem része az egészséges gyerekkornak, sem egy építő iskolai környezetnek.  A program hangsúlyt fektet a megfélemlítés-ellenes irányelvek bevezetésére az iskolákban és a törvényhozásban.

A bullying jelenséget a magyar szakirodalomban egyre gyakrabban nevezik basáskodásnak, ez a viselkedési forma pedig visszatérő eleme a kortárs ifjúsági irodalomnak és a filmeknek is. Ugyanakkor Ferenczy Dávid pszichológus, a pagony.hu szakértője úgy véli, régóta szükség volt egy olyan szövegre, amely nem külföldi, és egy nagyon mai, mindennapos történetet mesél el, sajátosan magyar közegben. Mindezt olyan nyelvezettel, amely jól megidézi a mai kamaszok beszédmódját.

Wéber Anikó: Az osztály vesztese című könyve a szakértő szerint egy merész és érzékeny bullying könyv éppen annak a 11-18 éves korosztálynak, akik előtt a téma gyakran kimondhatatlan, tabusított.

„Majdnem mindenkinek van élénk emléke arról, milyen volt általános és középiskolásként az osztály szűk és sokszor igen gyorsan ítélkező közegében lavírozni, küzdeni a népszerűségért, az elismerésért, a barátokért, vagy csak remélni, hogy sikerül túlélni a napot. És fájdalmasan sokaknak van közvetlen tapasztalata arról, milyen az, ha ennek a közegnek a perifériájára kerül az ember” — írja ajánlójában Ferenczy Dávid. A pszichológus azt reméli, hogy a könyv nagy segítséget fog nyújtani a jövőben a pedagógusoknak és a szülőknek egyaránt, hogy a gyermekekkel a basáskodás jelenségéről beszélni tudjanak.

„Akik pedig elolvassák — legyenek azok felnőttek vagy gyerekek — nemcsak egy remek olvasmányélménnyel gazdagodhatnak, hanem érzékenyebbé válhatnak azokra a helyzetekre, ahol egy társukat bántják, és talán nekik is lesz bátorságuk közbelépni, ha a helyzet úgy kívánja.”

A Megfélemlítés Elleni Program (MEP) megalkotói úgy vélik, az iskolai megfélemlítés elleni sikeres fellépés csakis és kizárólag a felnőttek közbenjárásával történhet. A megfélemlítés elkerüléséhez nélkülözhetetlen az iskolai vezetők kooperációja, illetve a tanárok, védnökök és diák nagykövetek aktív elkötelezettsége.

Bántás és sérelem nem csak az iskolákban érheti a gyermekeket, hanem gyakran a neten is. Az internethasználat veszélyeivel kapcsolatban készített átfogó felmérést Budapest XII. kerületének oktatási intézményeiben a Hegyvidék Önkormányzat. A kutatásból egyebek mellett kiderült, hogy minden iskolában találkoztak már a diákok az internet árnyoldalaival: durva, erőszakos tartalmakkal, kiközösítés, zaklatás elszenvedői, netán pornográf tartalommal való visszaélés áldozatai lettek, tettlegességig fajuló, online kezdeményezett vitába keveredtek, esetleg a hétköznapi trágárságon túlmutató nyilvános gyalázkodás is történt.

A felmérés szerint megdöbbentő mértékben élhettek már meg egyes iskolákban a diákok internetes kiközösítést, vagy zaklatást.

Aszódi Judit, a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium intézményvezető-helyettese a kilenc általános és öt középiskolában végzett felmérés után megnyugtatónak nevezte, hogy a tanárok egyöntetűen fontosnak tartják a problémák feltárását és az ismeretek elmélyítésének szükségességét, felismerve saját hiányosságaikat is e téren. Ugyanakkor az oktatási szakember szerint a Hegyvidéki Önkormányzat, illetve a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság, valamint a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat 2015-ben végzett kutatásaiból az is kiderült, hogy a szülők rendre alulbecsülik, hogy milyen életkorban, és milyen mértékben lehetnek kitéve a gyermekeik a netes veszélyeknek.

Aszódi Judit a felmérést összegezve megállapította, hogy „szükség lehet olyan összehangolt programra, ami a biztonságos internethasználat legjobb gyakorlatait mutatja be az iskolákban. Nagy segítség lenne, ha valamiféle etikai kódex szabályozná az online vétkek megítélésének, szankcionálásának és az ismétlődés elkerülésének módjait is, lehetőség szerint mindkét véglet elkerülésével. Ezeket az eseteket — egy-két extrém kivételtől eltekintve — sem kriminalizálni, sem a szőnyeg alá söpörni nem szabad, ezért nagyon sok múlik a szakszerű eljáráson” — hangsúlyozta az intézményvezető-helyettes a család.hu cikkében.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés