A politikai centrum halála Európában

2020. február 13. 16:43

Fredrik Erixon
Az régi centrum azért tűnik el fokozatosan, mert a hagyományos pártok nem képesek változni, és ezt a szavazók is észrevették.

"Írországban példa nélküli, de összességében az európai tendenciáknak megfelel az a folyamat, amely során a szavazók fellázadnak a meglévő, begyökerezett „középutas” politika ellen, amire válaszul az a negatívan érintett politikusok válasza az, hogy Európa-szerte szavazóik ellen támadnak - extremistának, őrültnek, „fajankónak”, rasszistának vagy még rosszabbnak titulálva őket. Csodálkozik egyáltalán bárki is azon, hogy ez a taktika visszaüt? A szavazók nem reagálnak pozitívan, ha az általuk foglalkoztatott politikusok ellenük szegülnek; arrogánsnak, nagyképűnek hat ez a viselkedés, és a szavazókat a frissen megalakult, vagy a szélsőséges pártok irányába orientálja.

Spanyolországban a Podemos nevű baloldali populista párt alkut kötött a szocialistákkal, hogy közösen támogassák Pedro Sanchezet miniszterelnökként. A lengyel PiS-t rendszeresen éri a tekintélyelvű politizálás vádja, mindez mégsem tántorította el a szavazókat attól, hogy tavaly 44 százalékkal újraválasszák, ami több, mint a másodikként és harmadikként célba érő pártok támogatottsága összesen. Az olasz 5 Csillag Mozgalom populizmusa ellenére is a kormánykoalíció erősebbik tagja.

Franciaországban a közvélemény-kutatások szerint Marine Le Pen már Emmanuel Macron-t előzi a következő államfői választások előtt. Macron saját pártja épp összeomlóban, képviselői pedig olyan ütemben látszanak szétszéledni, hogy az már az általa elért parlamenti többség megtartását veszélyezteti - csak az elmúlt hét folyamán három képviselő hagyta el a képviselőcsoportot. A Köztársaság lendületben elnevezésű párt csakugyan választási kudarcra számíthat az idén esedékes helyhatósági választásokon a felemelkedő Le Pennel szemben.

Itt jön a képbe Angela Merkel. Éveken keresztül arra ösztönözte szavazóit, hogy szélsőjobboldali extremista mozgalom lévén utasítsák el az Alternatíva Németországért (AfD) nevű pártot. Mára már nemhogy a szavazók, de saját pártjának meggyőzése is gondot okoz számára arról, hogy az AfD vállalhatatlan Németországban. Előző héten, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és az AfD közösen váltották le a türingiai miniszterelnököt. Merkel asszony a két párt együttműködését „megbocsáthatatlannak” minősítette. Ha azonban képtelen a saját pártvezéreit meggyőzni arról, hogy óvakodjanak az AfD-től, hogyan tudná ugyanezt az üzenetet sikerrel tolmácsolni a szavazók irányába?

Ez a vita nem a balliberális közösség és az autoriter nacionalisták között zajlik. E két tábor inkább számít csalóka karikatúrának, amit a Twitter-huszárok hoztak létre (vagy legalábbis támogatnak). Ezek a címkézések ugyanis nem jelentenek semmit az átlagos szavazó számára, mivel a legtöbb választópolgár nem képes azonosítani ezeket az identitásokat.

Valójában egy új centrumról van szó, amelynek tagjai arra lettek figyelmesek, hogy a nacionalizmus felemelkedése nem a rasszizmusról, hanem az összetartásról szól. Azok a szavazók, akiket gyakran bigott nacionalistáknak bélyegeznek, leginkább a társadalom egyesítése mellett teszik le a garast. 

Az idők változnak. Az érvek változnak. Az régi centrum azért tűnik el fokozatosan, mert a hagyományos pártok nem képesek változni, és ezt a szavazók észrevették. Egy új centrum van felemelkedőben, és ha az ebben rejlő lehetőségeket Európa régi pártjai nem aknázzák ki, akkor az újonnan alakulók fogják." 
 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés