A bal- vagy a jobboldal a minimálbér-emelés bajnoka?

2020. május 21. 00:01

A 2010 előtti gazdaságpolitika szavakban, a 2010 utáni tettekben állt közelebb a baloldali értékekhez, legalábbis ami a minimálbérek alakulását illeti. Elemzésünkből kiderül, hogy a baloldali kormányok alatt a minimálbér reálértéke általában csökkent, a jobboldaliak alatt szinte minden esetben emelkedett.

2020. május 21. 00:01
null

Oláh Dániel elemzése a Mandiner hetilapban.

Elemzésünkben a Központi Statisztikai Hivatal 1995 és 2020 közötti adatait vizsgáltuk, az éves inflációs rátát kivonva az adott év százalékos nominális minimálbér-emelkedéséből. Így kaptuk meg, hogy a minimálbér vásárlóereje, azaz reá­l-­
értéke milyen mértékben növekedett az adott évben az előző esztendőhöz képest. A kapott számokat növekvő sorrendbe tettük, majd az éveket az ábrán pirossal vagy narancssárgával jelöltük attól függően, hogy az adott évben mely kormány állapította meg a minimálbér összegét.

Jobboldali kormányzás alatt minden évben növekedés

A vizsgált huszonhat évből kilencben fordult elő a szocialista kormányzás és a minimálbér-csökkenés együttese, összesen három olyan év volt, amikor szocialista kormány képes volt elérni a minimálbér emelkedését, és tizennégy, amelyet a jobboldali kormányzás és a minimálbér-emelkedés együtt jellemzett. Így tizenkét szocialista kormányzással eltelt évből összesen kettőben történt jelentősebb reálérték-­növekedés, egy esetben, 1998-ban stagnálás közeli értéket látunk – itt a minimálbért még a szocialista kormányzat állapította meg az előző évben, s ez 2010-re is igaz.

Az ábránkon bemutatott összesítésből láthatóvá válik, hogy Magyarországon az utóbbi negyed évszázadban jobboldali kormányzás alatt nem csökkent a minimálbér reálértéke. Érdemes megfigyelni, hogy a számok alapján baloldali kormányok átlagosan 17 százalékos eséllyel hozták a minimálbér reálértékének növekedését, a jobboldali kormányok 100 százalékban. Azokban az években tehát, amikor Magyarországon jobboldali kormány határozta meg a minimálbért, az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján biztosra vehető volt, hogy a minimálbér vásárlóereje növekedni fog, a legalacsonyabb fizetésben részesülők előrébb léphetnek.

A meglepő eredmény már-már komolyan felveti a kérdést, hogy tényleg nyelvbotlás volt-e csupán Tóth Bertalan MSZP-elnök korábbi kijelentése, amikor a minimálbér emelése helyett minimális béremelés mellett kampányolt. A számok alapján ugyanis az utóbbit tényleg megbízhatóan teljesítik a szocialista kormányok.

A baloldal nem növelte a minimálbér vásárlóerejét

Vajon miért nem emelte a hazai baloldal a minimálbér reálértékét az eltelt évtizedekben, amikor tehette volna? 2002-ben a magyar gazdaság régiós éllovasnak számított, a szocialista kormányok azonban nem építettek erre az alapra, inkább az eladósodottságot növelték: 2002 és 2010 között elszabadult a magyar államadósság bruttó hazai össztermékhez viszonyított aránya. A közpénzügyek és a magyar családok szempontjából is kedvezőtlen folyamat volt, hogy a nyolc baloldali évben még így sem sikerült érdemben növekvő reálbéreket elérni.

Ennek ismeretében figyelemre méltó teljesítmény, hogy 2010 után úgy emelkedtek rendkívüli mértékben a magyar nettó reálbérek, hogy közben az államadósság csökkent. 1998 és 2020 között nyolc olyan év volt, amelyben szocialista kormány felelt a gazdaságpolitikáért, ezekben az években nőtt az államadósság, a jobboldali gazdaságpolitika irányította években viszont csökkent.

A korai előrejelzések szerint 2020-ban, amikor a nyugati gazdaságok az 1929-es nagy válság óta a legnagyobb visszaesést várják a koronavírus-járvány miatt, Magyarországon ismét nem ugrik meg drasztikus mértékben az államadósság. Míg a szocialista kormányok alatt minden esetben növekedett az állam­adósság; a jobboldali kormányok alatt tizenhatból tizenhárom évben mérséklődött az államadósság nagysága. Hozzá kell tenni, hogy a baloldali kormányok a vizsgált időszak előtt egy-egy évben ugyan képesek voltak végrehajtani komolyabb adósságcsökkentést – lásd a Bokros-csomag időszakát –, de ezt a baloldalinak nevezett kormányoktól meglepő módon minden esetben csak rendkívüli jóléti áldozatok és a hagyományos, ma már számos országban bukottnak számító megszorító politika árán érték el. Vagyis a szerény javulást végső soron a magyar családokkal fizettették meg.

A baloldali ellenzéki közgazdászok a jelenlegi válság kezelésére ismét olyan gazdaságpolitikai ötletekkel állnak elő, amelyek 2010 előtt egyszerre vezettek közpénzügyi instabilitáshoz és jóléti veszteségekhez. Tudniillik állami hitelfelvételből – vagyis eladósodás árán – kezelnék a válságot, illetve abból finanszíroznák a jelentősen megnövelt segélyeket. Tennék mindezt úgy, hogy az előző évtized teljesítményei az eladósodást és az ingyenpénz ötletét is kritikusan kezelő jobboldali gazdaságpolitikát igazolták. Mely gazdaságpolitika – érdemes felidézni – egy a mostaninál még mélyebbnek, de mindenképp tartósabbnak látszó recessziós környezetben hozott eredményeket.

Rossz évekből jobbak

Tekintettel arra, hogy a minimálbér reálértéke szinte minden esetben nőtt jobboldali kormányzás alatt, baloldali alatt pedig csökkent, érthetővé válhat a neves egyenlőtlenségkutató, Branko Milanović felmérésének eredménye, amely szerint minél szegényebb volt egy magyar háztartástag 2010 előtt, annál nagyobb mértékben csökkent a reáljövedelme. Az utóbbi évtizedben viszont a válságkezelés hatására éppen a szegényebbek jövedelme nőtt jobban Magyarországon, amit a KSH adatai is megerősítenek. A kormányváltás előtti időszakban a magasabb jövedelműek jártak jobban, később kiegyenlítetté vált a gyarapodás. Vagyis 2010 előtt felfelé, a leggazdagabbak felé osztotta újra a gazdaságban megtermelt jövedelmeket a kormány. Azt követően nagyobb mértékben határozta meg az egyéni munka és erőfeszítés a jövedelmek növekedését. Érdekes ellentét, hogy a szocialista gazdaságpolitika a jó gazdasági években sem hozott jólétnövekedést, a jobboldali gazdaságpolitika viszont még a rossz években is jólétnövekedést teremtett.

Nehezen hihető, hogy 2006 és 2010 között a legszegényebb öt jövedelmi tized, azaz a magyarok szegényebbik fele nem vagy kevésbé igyekezett erőfeszítéseket tenni, mint a leggazdagabbak. Azonban hiába az egyéni erőfeszítés és akarat, ha a gazdaságpolitika nem teremti meg az érvényesülés feltételeit, és nincs teljes foglalkoztatás, a munkavállalók sorbaállnak a munka­helyekért. A szegényebbek lecsúszásában valószínűleg nagy szerepet játszott, hogy a szocialista kormányok munka nélkül, segélycsapdában tartották őket. Politikai értelemben ezzel többmilliós kiszolgáltatott kliensréteget teremtettek hatalmuk stabilizálására. Mivel a társadalmi felzárkózást – divatos szóval mobilitást – elsősorban a munka és a tanulás alapozhatja meg, amint ezek széles körben elérhetővé váltak, a magyar emberek elkezdték jobbra fordítani sorsukat. Ezáltal paradox módon a 2010 utáni gazdaságpolitika kevesebből ért el többet, vagyis kisebb adósságból tudta megteremteni a nagyobb bérnövekedés feltételeit.

Egyenlőtlen gazdaságpolitikai képességek

Az elmúlt több mint két évtized számvetése alapján úgy tűnik, a magyar gazdaságpolitikában a bal- és a jobboldal nagyon eltérő teljesítményre képes, a háztartások életszínvonalának növelése a jobboldalinak nevezett kormányok alatt valószínűsíthető. A szocialisták 2019-es kampánya, amely a minimálbér adómentessé tételét hirdette, nem volt több puszta politikai kommunikációnál, hiszen korábban a minimálbérek vásárlóerejének növelését sem sikerült elérniük. Elemzésünk alapján úgy látszik, a jólét tartós emeléséhez szükséges szakpolitikai tudás, ismeret és képesség nem épült fel a baloldalon – ez a 2010 előtti és utáni jobboldali kormányzati teljesítmények összevetésének legfőbb üzenete.

Az adatokból az is kiderül, a gazdaságpolitikában a jobboldal jóval komolyabb eredményeket tud felmutatni, hiszen határozott vízióval is rendelkezik a gazdaság működéséről. Mivel a baloldalon nem látszik a gazdaságpolitikát megalapozó gondolatrendszer, könnyen térítik el a legkülönbözőbb érdekcsoportok. A gazdasági ügyek kommunikációja így akár hónapról hónapra változhat, az intézkedések pedig rendszerint nem megalapozzák, csupán eladják a gazdaságpolitikát.

Az utóbbi évtized több tucat, korábban elképzelhetetlen gazdasági fordulatot hozott, amelyet itt szándékosan nem idéztünk fel. Fontos azonban leszögezni, hogy Magyarországnak hosszú évtizedek után mára sikerült kikísérleteznie olyan saját növekedési modellt, amely működőképes, nem a jövőt éli fel, azaz eladósodás nélkül, fenntarthatóan csökkenti a szegénységet, és szűkíti a jövedelmi egyenlőtlenségeket. Mindez jó eséllyel alapozza meg a magyar gazdaság versenyképességi fordulatát.

– 

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!