Mi a legrosszabb, ami azzal történhet, akinek mindene az étkezés? Az, ha elveszíti az ízérzékelését. Charles Duchemin, a Szárnyát vagy combját? című, 1976-os francia vígjáték étteremkritikusa egy időre pontosan így jár. Gasztrománként ugyanis az élet, amiként azt a Tárkány Művek is énekli, „szagos és szaftos”.
A filmben a Louis de Funès által alakított karakter a minőségi konyha feltétlen híve. Ellenfelének, Jacques Tricatelnek (Julien Guiomar) a következő epitheton ornansok jutnak: „az iparosított konyha császára”, „a kész harapnivalók Napóleonja”. A két figura összecsapásából az előbbi kerül ki győztesen: egy televíziós show-ban leleplezi Tricatel élelmiszeripari mesterkedéseit, adalékanyagoktól hemzsegő, természetes összetevőket nyomokban is alig tartalmazó kotyvalékait, vagyis azt, hogy szeméttel eteti a francia népet. Végül még az ízérzékelése is visszatér, és beválasztják a Francia Akadémia tagjai közé. Dicsőség, földi mennybemenetel.
A 20. század azonban többnyire a Tricatel-félék győzelmét hozta. Amennyiben igaz az általános minőségromlás, akkor az étkezési kultúránk innen nézvést igen különös helyzetben van. Mindenütt a fast food, a gyorskaják és készételek reklámjai köszönnek vissza: a mirelitkorszakban a kulcs a gyorsaság. Korunk embere állandó késésben van, ezért az étkezéssel is sietnie kell, s a készételek összetevőinek listája olyan hosszan hömpölyög, mint Marcel Proust gigantikus regényfolyama. A gyorsétkezés maga a megtestesült modernitás, a kókusztejbe mártott progresszió, a féktelen és tartósított haladás, amely egzisztenciális fenyegetést jelent a gasztrokulturális örökségre. A múlt század elején az olasz futuristák megőrültek a modern életérzésért és technikáért, Marinetti például ódát írt a versenyautóhoz. Bizonyára kedvét lelte volna a mikrohullámú sütőben is, sőt talán még az újabban hódító hús nélküli „húsokban”, a talaj nélkül termesztett zöldségekben, a génmódosított növényekben is. Nekünk, kései utódoknak kissé fárasztó már ez a tempó, az állandó készenlét és rohanás, hogy ma semmi sem az, ami tegnap volt. Amiként fárasztó a rossz minőségű, ízléstelen ételek sokasága is.
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.
Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
A CPAC kiváló alkalom a személyes kapcsolatok továbbépítésére.
Kulcsfontosságú választásokat előz meg az idei CPAC Hungary, amelyre a világ minden tájáról érkeznek hazánkba konzervatív politikusok és véleményformálók. Megnéztük, hogyan áll most a jobboldal szénája Európában és az Egyesült Államokban.
Az uniós jog elsőbbségét feltételekhez kell kötni, nemzeti alkotmányos pajzsok elfogadására van szükség, és olyan bírókra, akik készen állnak alkalmazni – véli Anne-Marie Le Pourhiet francia alkotmányjogász, aki az MCC Reclaiming our European Future című nemzetközi konferenciáján járt hazánkban.
Az MSZP korábbi alelnöke régi politikai tapasztalataira alapozva igyekezett megfejteni, mi vagy kik állnak Magyar Péter mögött.
Nem tetszik neki, hogy Giorgia Meloni és a magyar kormányfő szoros szövetségesek.
