Fukuyama bemutatja: így ne fektessük be a pénzünket Magyarországon!

Megvan az a vicc, hogy találkozik az Oxfordi Egyetem történészprofesszora, a Harvardon végzett világhírű sztárközgazdász, valamint a Pulitzer-díjtól az észt Terra Mariana Kereszt Rendig huszonegy különböző kitüntetéssel és címmel rendelkező újságíró, és a demokrácia megmentésének céljával átutalnak egymilliárd forintot az Ez a lényeg pont hu című magyar portálnak?

De ez természetesen csupán rosszmájú fikció: operatíve egyáltalán nem Anne Applebaum, Dr. Francis Fukuyama és Timothy Garton Ash pötyögte be a netbankban a kedvezményezett számlaszámát, hiszen ők csupán az Action for Democracy stratégiai tanácsadói – ezzel együtt mégiscsak úgy tűnik, hogy az amerikai csúcsértelmiség krémjének elitje (Márki-Zay Péter jeles mozgalmának és golyóstollbeszerzéseinek finanszírozása mellett) a következő három okosságot ötlötte ki mestertervként a 2022. tavaszi magyarországi kormánybuktatáshoz.

Első csodafegyverként a Times Square egyik óriáskivetítőjén egy vagyonért buzdították a manhattani járókelőket, legyenek szívesek, „segítsék” a magyarokat abban, hogyan használják a golyóstollat a választásokon. Mondjuk

de belátom, ez tévedés lehet. Mert az, hogy temérdek mikroadományozó volt, vitán felül áll (csak az aberrált fideszes hisz Márki-Zay Péter helyett a Megafonnak), mégis csupán 2434 fő jelent meg a hét USA-beli szavazókör valamelyikében; ráadásul levélben se igen voksolhattak széles tömegek, ugyanis az egész világról összesen kapott az ellenzék 11 ezer postai szavazatot. Lehet, hogy legközelebb duplaannyit kéne költeni New York-i fényreklámra (meg golyóstollra), hátha akkor voksolnia is sikerül a sok kicsi adományozónak.

Második wunderwaffeként Action for Democracy-ék április 3-án elröptettek egy dumaszínházas humoristát Manchesterbe, egy másikat Hágába, egy „art-fart pop” zenekart Bernbe, mindenféle DJ-ket pedig egyéb városokba, merthogy biztos nagyobb kedvvel tódul az urnákhoz a Nyugat-Európában élő meggyőződéses ellenzéki, ha rászerveznek neki a szavazás utánra egy ingyen bulit piával. Nem kizárt, hogy akadt is, akit ez mobilizált, mindenesetre az állítólagos nagy-britanniai százezrek közül 2018-ban 10 680 fő vett részt a választásokon, 2022-ben 9497.

De sebaj, mindez úgyis aprópénz lehetett a harmadik parádés ötlet költségéhez képest: nevezetesen, hogy a világhíres professzorok tanácsai alapján tevékenykedő Action for Democracy, amely küldetésnyilatkozata szerint „a gyűlölet, a félelem és a kirekesztés elleni küzdelem érdekében” támogatásokkal segíti „a független médiát”, ennek jegyében egymilliárd forintnak megfelelő összeget dobott át az Ez a lényeg című orgánumnak.

Engem őszintén érdekelne az ügyről Baranyi Krisztina véleménye, tehát hogy nyilatkozna-e valaha ennek az „internetes újságnak” – már ha az készítene egyáltalán interjúkat, egy-egy MTI-hír átvétele és „Orbán a hibás” típusú címkékkel való ellátása mellett. De ne legyünk igazságtalanok, mert elvétve akad ott saját tartalom is: tavaly nyáron például külön Facebook-posztban osztott meg velünk egy fotót a szerkesztőség, hozzáfűzvén: „A képen Orbán Viktor, hazánk jelenlegi miniszterelnöke épp letérdel a kínai zászló előtt. Te mit gondolsz? #ezekatények”.

Mármost a tények szinte ezek, csak a fénykép még 2011-ben készült, és a kormányfő épp nem letérdel, hanem a cipőfűzőjének bekötése után készül felállni.

közvetlenül az „ezek a tények” hashtag mögé (pláne, ha félő, a célközönség nem minden tagja dörzsölt tényellenőr), de ha Timothy Garton Ashék ezt így tartják ízlésesnek, akkor távol álljon tőlem a kötekedés.

Azt viszont jó lenne megnyugtatóan tisztázni, hogy akkor most egy életre el kell-e búcsúznunk a propagandistázástól, tekintve, hogy belpesti szalonokban körüludvarolt nemzetközi szaktekintélyek tettek egymilliárd forintot arra, hogy a „független média” fogalomkörébe beletartozik még az alábbi szövegű elemzések Facebook-hirdetésekben történő futtatása is: „A nyíregyházi ellenzéki jelölt nem a másik mocskolásával van elfoglalva, mint Orbánék immáron 12 éve. Ő segít, ahol csak tud!”.

Vagy a következő cikksorozat (négy elemét teljes terjedelmében idézem): „Herczeg Zsolt Orbán embere. Orbán pedig Putyin embere. Ha rájuk szavazol, a háborúra szavazol. Április 3-án szavazz a békére.” „Menczer Tamás Orbán embere, Orbán pedig Putyin kettős ügynöke. Ha rájuk szavazol, a háborúra szavazol. Április 3-án szavazz a békére!” „Varga Gábor Orbán embere, Orbán pedig Putyin kettős ügynöke. Ha rájuk szavazol, a háborúra szavazol. Április 3-án szavazz a békére!” és végül (figyeljük a téma kreatív variálását): „Bányai Gábor országgyűlési képviselő Orbán csicskája, Orbán pedig Putyiné. Ha rájuk szavazol, a háborúra szavazol.” Különös tekintettel arra, hogy a portál vastagbetűs közlése szerint ők nem támogatást kaptak, hanem szolgáltatást végeztek, a fenti mondatokat tehát valamiféle szerződés szerinti teljesítésnek kell elismernünk.

De az is egy opció, hogy az Action for Democracy (elkerülendő a mikroadományozók további megtévesztését) a céljai között nevesíti honlapján a sokszorosan leszerepelt politikusok által végeztetett adatbázisépítést, valamint egy fedőszervént működő „hírportál” finanszírozását.

Akkor már csak azt a feszítő ellentmondást kell majd feloldanunk, hogy miközben az egyik zsebből a Nyomtass te is! mozgalmat pénzelik az amerikai filantrópok,

és ezért gondosan a postaládájába kell tenni a kinyomtatott internetet, a másik zsebükből pont a Facebookon próbálják célzottan győzködni a polgárokat a Viharsaroktól Vasig, hogy ne szavazzanak Orbán helyi „csicskájára”.

Az egymilliárd forintos kérdés tehát az lenne: a) Fukuyamáéknak nincs fogalmuk a magyarországi állapotokról, és tévedésből adták a nevüket és az adományozók pénzét egy internetes portálhoz, amelyhez a vidéki szavazó hozzá se fér, vagy esetleg b) Vásárhelyi Máriáék tévednek, valahányszor azt állítják, a magyar választóhoz a kormányzati kommunikáción kívül el se jut semmiféle más információ.

Ha nem megy kapásból a válasz, hívjuk fel a kvízprofesszort, hátha tud segíteni.

Nyitókép: Shutterstock