Hogy mennyire tudnának sikeresen lekötni orosz erőket, már megválaszolt kérdés: az orosz légifelderítés a nagyobb ukrán csapatmozgásokat látja, nem fog értelmetlen méretű erőket odarendelni egy ilyen portya elhárítására.
Készül az újabb bahmuti vérszivattyú
„Ezek a kisebb szurkálódások a nemzetközi és a hazai közvéleménynek szólnak, hogy nem csak hátrálunk, néha előre is tudunk törni” – fogalmaz a szakértő. Ugyanez igaz nagyban is:
„akkora a nyomás belülről és kívülről is, hogy muszáj lesz támadniuk.
És készülnek is rá az ukránok: tél óta nagyon komoly kiképzés folyik, 50-60 ezer embert vontak össze, köztük tengerészgyalogos és ejtőernyős alakulatokat, ami logikus, hiszen se tüzérségben, sem harckocsikban nem tudják felvenni a versenyt az oroszokkal, nem kaptak annyi támogatást, ezért a klasszikus gyalogos beszivárgó támadás várható, amire ideális Bahmut – a gond csak, hogy az oroszok pontosan erre számítanak, úgyhogy ha ez bekövetkezik, megint óriási veszteségek lesznek”.
Más kérdés, hogy milyen hatást váltanak ki ezzel. Somkuti szerint a gond, hogy az ilyen szurkálódó támadások, vagy akár komolyabb tüskék az orosz medve körme alá – mint a kercsi híd elleni támadás – otthonra, az ukrán és a nemzetközi közvéleménynek ugyan erős üzenetet hordoznak, de az orosz társadalmat tovább hergelik, és felébresztik bennük a honvédő ösztönöket.
„Az oroszok olyanok mint a téli álomból lassan felébredő medve, amelyik, ha tényleg felkel, kevesen tudnak vele szembeszállni;
a szurkálódás rövid távú stratégia, a válaszcsapás sokkal erősebb lesz” – vélekedik a szakértő, aki felidézi, hogy a Kercs elleni támadást az ukrán infrastruktúra elleni brutális válaszcsapás követte orosz részről. Most pedig a kozinkai kalandra feleletképpen jöhet erre válaszul akár egy szőnyegbombázás is Ukrajna határ menti részein, elsősorban persze katonai létesítmények ellen, de
naivitás lenne azt gondolni, hogy nem lesznek civil áldozatok.