Fogságban az európai zöldpolitika

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke november elején tartott beszédében három straté­giai, az EU jövője szempontjából meghatározó problémát jelölt meg: az ukrajnai háborút, a közel-keleti helyzetet és a kínai kapcsolatokat. Szavai szerint fontos lenne a stabil kereskedelem Kínával, ám nehéz eltekinteni attól, hogy Peking „a nemzetközi rend megváltoztatására törekszik, és miközben azt állítja, hogy békét és pártatlanságot szeretne, valójában a világra a legnagyobb destabilizációs erővel ható államokat és erőket támogatja”. Azt is látni kell, mondta, hogy bár Kína az EU legfontosabb kereskedelmi partnere, piacokat torzító és felfaló gyakorlatával, kereskedelmi kényszereszközeivel tulajdonképpen rákényszeríti Európát a kereskedelmi diverzifikációra, ami nem más, mint a kereskedelmi háború felé vezető első lépés.

Izompolitikával a klímacélokért?

Az EB elnöke szerint a kockázatmentesítést globális dimenzióba kell helyezni, vagyis az uniónak ki kell terjesztenie geopolitikai befolyását, hiszen megvan hozzá a hatalma, a pénze és a többi eszköze, úgymint segélyek, kereskedelmi kapcsolatok, befektetési hajlandóság és természetesen szankciók. Minden a rendelkezésére áll az energiaátállás jövőképének kialakításához, kivéve két dolgot: a nyersanyagokat és a finomítói kapacitást. Márpedig ezek nélkül csak beszélni lehet a zöldjövőről, megvalósítani nem.