A világűr gyarmatosítása párhuzamos civilizációkat hoz létre…

„Michael Walden ezzel a csavarral és még néhány apró, de lényeges momentummal megteremti a lehetőségét annak, hogy szabadon engedje fejlődni az új civilizációt. Szerencsére – és ezen a ponton is más, mint egy átlagos sci-fi – érdeklődésének középpontjában nem a műszaki-technikai fejlődés, módosulás vagy visszafejlődés áll, abból pont annyit kapunk, hogy megértsük, hogy ezek a folyamatok is az emberben, a közösségben gyökerező viselkedési mintáknak és folyamatoknak vannak alávetve. Téved, aki azt hiszi, hogy a/egy világ fejlődése racionális mintákat követ(het), saját ketrecébe kapaszkodik, aki azzal molyol, hogy egy másik – a regényben létező világ – elemeit »természettudományos alapon« ízekre szedje. Ez a regény, bár például a repülést lehetővé tevő Armstrong-Harris generátor kapcsán felvillantja a műszaki nyünyükézés lehetőségét, mégis inkább más, számomra fontosabb dolgokkal foglakozik…

…akkor is, amikor bevonja a történetbe az időszámításunk előtti Mezopotámiát, a nyolcvanas évek Szovjetunióját, vagy az Inisfael Vittorya utáni évszázadait. És akkor még nem is említettük a XVI. századi Itáliát! Michael Walden úgy fonja össze a történet különböző szálait, hogy a kapcsolódási pontok megtalálása – gyaníthatóan a megjelenésre váró harmadik kötet végéig – fenntartja az olvasó kíváncsiságát.”