Erre tessék gombot varrni, Magyar úr! Az Európai Bizottságnak pedig ezúton is hálásan köszönjük
Némelyeknek egyszerűen mindig sikerül olyan szögből nézni az eseményeket, ahonnan Magyarország egy merő lúzer. Francesca Rivafinoli írása.
Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés – lehet – Erdélynek. Emil Boc mégsem a Holdon él.
„És még van egy fontos tanulság. Ez a fordulat nem történhetett volna meg, ha nincs néhány nyakas, kitartó ember, akik nem elégedtek meg a »kijárásos« politika által elért eredményekkel, hanem jogi és mozgalmi útra terelték az ügyet. Senki nem vitatja el a hivatalos politika szerepét a háttéregyezkedésekben, a városvezetés elutasító álláspontjának »felpuhításában«, de ha itt nincs per, és nem jön létre ennek nyomán egy néha csetlő-botló, de kurázsival rendelkező civil jogvédelmi mozgalom, akkor minden marad a régiben.
A gyanús, kellemetlenkedő, »külföldi érdekeltségű« civilek (emlékezzünk csak, a bíróság eleinte arra hivatkozva utasította el a hollandiai illetőségű jogvédő szervezetet, hogy nincs joga képviselni a kolozsvári magyarokat), Landman Gáborék, Szőcs Izabelláék, Bethlendi Andrásék sikere azt mutatja, hogy a kisebbségvédelmi küzdelemben nem elegendő a »mindenki nyugodjon le, majd mi megoldjuk« elvén működő mainstream (párt)politikai stratégia: hogy nem a parlament és nem az önkormányzat a nyelvi és polgári jogokért folytatott harc kizárólagos terepe, hanem a tárgyalóterem és – igen, ha szükséges – az utca is.
Amikor azt a szöveget halljuk, bármelyik főváros bármelyik pártközpontjából, hogy a civilek ne üssék bele az orrukat a választott politikusok dolgába, hogy a politikai egyezkedések világát megkerülő polgári kezdeményezések csak hátráltatják »az ügyet«, jusson eszünkbe Kolozsvár polgármestere, amint zavartan próbálja elmagyarázni az elmagyarázhatatlant: hogy mától valami végleg megváltozik.”