Nyírd a magyart, úgysem számít!

„Az új törvény értelmében a jövőben az oktatás nyelve csakis az ukrán lesz Ukrajnában. A törvényalkotó igazán nagylelkű: lehetővé teszi, hogy a nemzeti kisebbségek úgymond külön csoportokban saját nyelvüket, irodalmukat, kultúrájukat is tanulhassák. Egybehangzó értelmezések szerint ez annyit jelent, hogy Kárpátalján például a magyart leszámítva minden más tantárgyat ukránul fognak tanítani a későbbiekben. Mivel a vita az utolsó utáni pillanatig zajlott, és a pontos szöveg emiatt még nem ismeretes széles körben, ellentétes információk jelentek meg azzal kapcsolatban, hogy mindez az elemi és az általános iskolákra is vonatkozik-e. A közép- és a felsőfokú oktatási intézményekre biztosan igen. A magyar tannyelvű középiskoláknak tehát befellegzett – en bloc –, továbbá kétségessé vált a beregszászi főiskola sorsa is. Igen: ez pontosan azt jelenti, amit első ránézésre jelenteni látszik. Nem egy vagy két gimnáziumot, líceumot, akármit lehetetlenítenek el – hanem az összeset. Magyar nyelvű iskolák a legsötétebb sztálini időkben is voltak Kárpátalján, a magyar nyelven érettségit is adó első intézmények az ötvenes évek közepén nyíltak.

Persze, ahogy Ukrajnában az már lenni szokott, itt is a gyakorlatban derülhet ki idővel, mi hogyan működik, de a törvényalkotó szándékával kapcsolatban nem merülnek fel kételyek. A cél: az ukrán előtérbe tolása a nemigen homogén államban beszélt többi nyelv kárára. Indokolt leszögezni, most sem a kárpátaljai magyarokra lőnek elsősorban. Akiket ütni akarnak, azok az oroszok, többmilliónyian. Az az erős százezernyi magyar nem tétel. Ők csak a forgács, amely hullik, amikor vágják a fát. Vigasznak sovány ez, ám politikai realitásnak testes. Ukrajna nem szimplán jogot sért, önnön alkotmányát is semmibe veszi, de emiatt nem fog szót emelni Európa. Miért tenné? Végül is az ellenséget – az oroszokat – szorongatják, hadd tegyék. Ami meg az apraját illeti, azokat nem is muszáj észrevenni.”