Erre tessék gombot varrni, Magyar úr! Az Európai Bizottságnak pedig ezúton is hálásan köszönjük
Némelyeknek egyszerűen mindig sikerül olyan szögből nézni az eseményeket, ahonnan Magyarország egy merő lúzer. Francesca Rivafinoli írása.
Romániában a szabadságjogok jelentős része jobban érvényesül, mint Nyugat-Európában.
„Ma a román uralom alatt álló területeken azon szabadságjogok jelentős része, amelyekért Temesvár népe halálmegvető bátorsággal 33 éve az utcára vonult, sokkal nagyobb mértékben érvényesül, mint Nyugat-Európában. Már itt is megvannak az abnormalitás intézményei, a woke-őrület keltetői, ezek közül legjelentősebb talán az Országos Diszkriminációellenes Tanács, amely gyűlöletbeszédnek bélyegezte és elítélte Orbán Viktornak a kevert fajú társadalmakra vonatkozó tusványosi gondolatmenetét, holott annak minden szava kiállja a valóság próbáját.
E testület a homoszexuálisok ügyében is hozott már néhány abszurd döntést. Összességében azonban a gondolat-, szólás-, véleménynyilvánítási és sajtószabadság tárgykörében a tágan értelmezett Erdélyben és a Kárpátokon túli román területeken nagyságrenddel jobb a helyzet, mint Nyugaton. S akkor nem beszéltünk a közbiztonságról, amelynek fordított korrelációja az adott közösségen belüli migránskoncentrációval egyre kevésbé tagadható.
Örök vita lesz, hogy lehet-e rendszerváltásnak nevezni azt, ami történt. Alkotmányjogi szempontból mindenképpen. De az átlagpolgár prizmájából is a mozgástér a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt nagyságrendekkel kitágult, s ez akkor is igaz, ha az elitváltás csak részleges volt, s ha a színfalak mögötti hatalmi centrum magyarellenessége mit sem változott.
Erdély elorozása óta volt itt királyi áldemokrácia, katonai diktatúra, kőkemény sztálinizmus és lazuló, majd újra megkeményedő ceausizmus, Iliescu-féle „eredeti demokrácia”, ami a mai sajátos, egyetlen szóba nehezen tömöríthető alkotmányjogi rendszerré fejlődött. Az elmúlt száz év történéseit felidézve mindezzel együtt azt láthatjuk, hogy a magyarellenesség szempontjából a mindenkori politikai rendszer lehántható formameghatározottság, ami mögött ott húzódik az 1923-ban alkotmányszinten kodifikált célprogram, az etnikai szempontból homogénnek elképzelt egységes és oszthatatlan román nemzetállam megvalósításának igyekezete.”
Kép forrása: Mandiner archív