Egy kis halál a túloldalon – Kárpátaljáról jöttem, státuszom: menekült

„Na igen, ott még feltarthattak volna, ha túl feltűnő vagyok, talán most élőben közvetítettem volna Avgyijivka elestét, nem telegramos hírmorzsákat cápázva okoskodtam volna ki, hogy mi történik. Átértünk. A HVG-nek nagy szerencséje volt, a menekültek közül először engem kapott el a tudósítójuk, és próbált orbánozni nekem egy kiadósat.

Teljesen etikátlan, irányított kérdéssel esett neki a menekülteknek, hátha valaki azt mondja, a háború is az ő hibája. Elmagyaráztam neki, hogy ez egyrészt tahóság, másrészt, ha békés propagandista helyett egy tenyeres-talpas nénit fog ki, akinek éppen most sorozták be a fiát, akkor olyan pofont talál kapni, hogy Suránytól Belpestig repül.

Nincs kitiltásom, tehát várnak, várnak, hogy letartóztassanak, mert igazat mondok arról a »csodálatos demokráciáról«, ami odaát uralkodik, várnak, hogy elküldjenek valahová Keletre, ahol »önként meghalhatok a szabadságért«. Nem tehetem meg, nem mehetek haza, mert otthonról kevesebbet tehetek az ottmaradtakért, a pincékben bujkáló barátokért, azokért, akik nem mondhatják el nyilvánosan, csak nekem, csak csendben, hogy milyen az élet odahaza.

Nem mehetek át, és a határ mellett állva egy kicsit mindig meghalok. Eltörök. Valahogy úgy, mint a Turul a munkácsi váron. Talán egyszer ő is, én is visszarepülünk.”

***

Nyitókép: FIORA GARENZI / HANS LUCAS / HANS LUCAS VIA AFP