Pünkösdkor mint szélvész és tűzvész mutatkozik be a Nemzet lelke – a Tűzláng mindenkire leszáll
Az emberiség mindig az Isten útjain jár. Akkor is, mikor nem azt az utat tapossa, amit az Úr szán neki. Kozma Imre atya írása.
„Az Ulma család mártíromságának történetét az egész világnak meg kellene ismernie. A náci német megszállás, a holokauszt és a lengyelek elleni tömeges bűnök hazám történelmének rendkívül fontos és máig fájdalmas részét képezik.” Andrzej Duda lengyel köztársasági elnök írása a Mandineren.
Írta: Andrzej Duda, Lengyelország elnöke
Mi, lengyelek büszkék vagyunk arra, hogy honfitársainkat, az Ulma családot a Katolikus Egyház 2023. szeptember 10-én a boldogok sorába emeli. Az esemény jelentősége túlmutat a vallási dimenzión: egyben tisztelgés is az emberiség legmagasabb eszményeit megtestesítő hősök előtt.
Az irgalmas szamaritánus példabeszédénél kinyitott, megsárgult, erősen kopott Biblia, pirossal aláhúzva a szakasz címe és egy kézírásos jegyzet: IGEN!
Ez a kiállítási tárgy jut eszembe, valahányszor visszatérek a dél-lengyelországi Markowa faluban található, a Második Világháború Alatt Zsidókat Mentő Lengyelek Ulma Családi Múzeumába.
A Szentírás említett példánya egy házaspár, Józef és Wiktoria Ulma tulajdona volt. Lengyel földművesek voltak, akik nyolc zsidó honfitársuknak adtak menedéket otthonukban: Saul Goldman és négy fia, Gołda Grünfeld, valamint Lea Didner és kislánya számára. 1944. március 24-én hajnalban német csendőrök törtek be a markowai tanyára. A bujkáló zsidókat és bújtatóikat a helyszínen agyonlőtték. Nemcsak Józef Ulma és terhes felesége, Wiktoria halt meg, hanem hat, néhány éves gyermekük is.
A náci német megszállás, a holokauszt és a lengyelek elleni tömeges bűnök hazám történelmének rendkívül fontos és máig fájdalmas részét képezik. Számos honfitársam osztozott az Ulma család sorsában. Minden év március 24-én emlékezünk meg a német megszállás alatt zsidókat mentő lengyelek nemzeti emléknapjáról.
A második világháború kitörése előtt Lengyelországban nagy számú zsidó közösség élt, az egyik legnagyobb a zsidó nemzet történetében.
A zsidók évszázadokon át szívesen telepedtek le hazánkban, amelyet maguk is a Polin, azaz „itt megpihenhetsz” jelentésű, sokat mondó szóval neveztek el.
Lengyelországban békének és a fejlődés lehetőségeinek örvendhettek, az 1930-as évek végére pedig fővárosunk, Varsó a világ második legnagyobb zsidó népességű központja volt New York után.
A zsidók teljes megsemmisítésére vonatkozó német terv – amely embertelen, mechanikus, szinte ipari jellegével borzaszt el – figyelembe vette ezeket a tényeket.
Épp ezért hoztak létre a nácik halálgyárakat a megszállt Lengyelországban; haláltáborokat, ahová a Harmadik Birodalom által meghódított egyéb országokból is szállítottak zsidókat.
Lengyelország évszázadokon át toleráns államként volt ismert, olyan országként, ahol a keresztény értékek alakították a kultúrát és a társadalmi kapcsolatokat. A német megszálló hatóságok így számítottak a bűnös intézkedéseikkel szembeni ellenállásra. Ezért halállal fenyegettek mindenkit, aki hazánkban akár csak megkísérelt segítséget nyújtani a bujkáló zsidóknak. Azonban az ilyen kemény szankciók ellenére is lengyel zsidók ezrei kaptak életmentő segítséget. Segíttették őket a gettóból való menekülésben, rejtekhelyeket, élelmet, pénzt és hamis iratokat biztosítottak számukra.
A történészek a mai napig rekonstruálják az akkori drámai eseményeket. A jeruzsálemi székhelyű Jad Vasem Intézet eddig több mint hétezer lengyelnek, köztük Wiktoria és Józef Ulmának ítélte oda a Világ Igaza kitüntetést. A Világ Igazainak megtisztelő társaságában a lengyelek alkotják a legnagyobb nemzeti csoportot. A lengyel hatóságok és állami intézmények is folytatják erőfeszítéseiket, hogy méltóképpen emlékezzenek meg a csendes, gyakran névtelen hősökről – különösen azokról, akik áldozatkészségükért és bátorságukért életükkel fizettek.
Mi, lengyelek büszkék vagyunk, hogy honfitársainkat, az Ulma családot a Katolikus Egyház 2023. szeptember 10-én a boldogok sorába emeli.
Az esemény jelentősége túlmutat a vallási dimenzión. Egyben tisztelgés az emberiség legmagasabb eszményeit megtestesítő hősök előtt. Megrázó, de ugyanakkor a felebaráti szeretet rendkívüli tanúságtételeként építő mártíromságuk történetét az egész világnak meg kellene ismernie. Vértanúságuk története alakítsa át az emberi szíveket, és szolgáljon a másik ember iránti nyitottság és szolidaritás példaképeként.
A szöveg a Wszystko co Najważniejsze című lengyel havilappal együttműködve jelent meg a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete és a Lengyel Nemzeti Alapítvány történelmi projektjének keretein belül.
Nyitókép: Krystian Dobuszynski / NurPhoto / NurPhoto via AFP