Duff: A föderalizmus az egyetlen remény Európa számára

2015. február 09. 13:04

Csak szövetségi modellben van jövője Európának, a jelenlegi, államszövetség és föderáció közti helyzet pedig tarthatatlan – vallja Andrew Duff brit liberális politikus. A föderalista nézeteket valló volt EP-képviselőtől a legújabb könyve kapcsán azt is megkérdeztük: nem reménytelen-e föderalizmusról beszélni a jelenlegi euroszkeptikus közhangulatban. Interjú.

2015. február 09. 13:04
Bakó Beáta
Ön az Európai Parlament tagja volt 1999-től 2014-ig. Hogyan értékeli ezt az időszakot föderalista szemszögből?
 
Kicsi, de hasznos lépéseket tettünk. De az eredmény az, hogy az EU most valahol a senki földjén van a kormányok közötti, konföderális Európa – amelyről bebizonyosodott, hogy nem túl jól működik – és a nemzetek feletti, föderális Európa között – amit meg még meg sem próbáltunk.
 
Az Ön pártja, a Liberális Demokraták az Egyesült Királyságban a Konzervatívok koalíciós partnerei: ez az a kormány, amely népszavazást ígér az EU-ból való kilépésről. Mit gondol a Cameron-kormány EU-politikájáról?
 
Szegényes és rosszul átgondolt. Akár katasztrofális is lehet.
 
Az Egyesült Királyság már eddig is számos EU-s szabályozás alkalmazása alól kivételt (opt-out) kért. Van esélye David Cameronnak, hogy további engedményeket érjen el a szerződések újratárgyalása során?
 
Az EU-nak, a többi tagállamnak kell eldöntenie, hogy milyen árat hajlandók fizetni azért, hogy bent tartsák az Egyesült Királyságot az Unióban. Viszont az alapvető közös politikák alóli további kilépések, kioptálások nem jöhetnek szóba.
 
Cameron miniszterelnök azt ígérte: akkor tartják meg az EU-ból való kilépésről szóló népszavazást, ha a következő, idén esedékes választást egyedül megnyeri a Konzervatív Párt. Mennyi esély van erre ön szerint? Elképzelhetőnek tartja, hogy a választás után folytatódik a konzervatív-liberális demokrata koalíció?
 
Inkább egy munkáspárti-liberális demokrata koalícióban reménykedek. Ha nyernek a konzervatívok, akkor bizonyára lesz egy szükségtelen és megosztó népszavazás 2017-ben – azzal a hamis előfeltevéssel, hogy egy rosszul működő, instabil EU elhagyásáról szól a referendum.
 
Most jelent meg a könyve, amelyben arról ír, hogyan lehetne föderális irányba megváltoztatni az EU-t. Miért gondolja, hogy a föderalizmus az egyetlen remény, ami az EU számára maradt Pandora szelencéjében?
 
Mert már minden mást kipróbáltak és mindegyik próbálkozás elbukott. A szövetségi állam logikus és demokratikus megoldás lenne. Már most is sok föderális jellegű elem van az EU működésében, csak ki kéne teljesíteni a bennük rejlő lehetőségeket.
 
A tavalyi EP-választásnak az euroszkeptikus pártok voltak a legnagyobb győztesei. Mi az oka ön szerint az euroszkepticizmus térnyerésének?
 
Az, hogy a tagállami politikai pártok és a nemzeti parlamentek képtelenek az európai projektet tartósan támogatni.
 
Mennyi realitása van a föderális Európáról beszélni ebben az EU-kritikus közhangulatban?
 
Azért a fősodorbeli többség még mindig EU-párti. Fel kell venniük a harcot az EU-ellenesekkel. A nacionalizmus veszélyes és illiberális.
 
A könyvében sérelmezi, hogy az emberek EU-ellenes érzései miatt a politikai elit is euroszkeptikus lett például az Egyesült Királyságban és Hollandiában. Nem az a természetes egy demokráciában, hogy a politikai elit a közakaratot képviseli?
 
Nem. Az lenne a normális, ha a politikai elit irányítaná a közvéleményt.
 
A hírhedt demokráciadeficitről azt írja, hogy az legalább annyira a nemzeti parlamentek hibája, mint az uniós intézményeké. Hogyan értsük ezt?
 
Mint ahogy már kifejtettem, a nemzeti parlamentek nem támogatják kellően az európai projektet.
 
Az EU-s költségvetési deficitet is problémásnak tartja.
 
Az EU költségvetése túl kicsi ahhoz, hogy a közjavakat európai szinten biztosítsa.
 
Hogyan lehetne javítani az Európai Parlamentben a képviseletet, és hogyan lehetne ezáltal kellően legitim a testület? Az Ön által ajánlott összeurópai pártoknak és listáknak mennyi realitása van?
 
A páneurópai pártoknak az lenne a lényege, hogy versengjenek a tagállami pártokkal. Végül úgyis a szövetségi logika győzne, mert a választók tudják, hogy a tagállami pártok nem mondanak igazat, amikor azt állítják, hogy meg tudják oldani a közösségi aggodalmakra okot adó problémákat – a kihívások léptéke egyszerűen már túlnőtt a nemzetállam keretein.
 
Érdemes volt csúcsjelöltekkel kampányolni a 2014-es EP-választáson? Így is komoly viták övezték Jean-Claude Juncker személyét – különösen David Cameron és Orbán Viktor részéről.
 
Cameron és Orbán ostobák voltak; nem volt igazuk. De aztán veszítettek is: a csúcsjelölt-kísérlet végül is úgy tűnik, hogy sikerült, nem igaz?
 
Ha az Európai Parlamentet és a Tanácsot egy szövetségi jogalkotó két kamarájának képzeljük el, akkor hogyan lehetne megfelelő kompromisszumot találni a szavazatok és a tagállamok egyenlősége között?
 
Ezért kellenek a páneurópai listák. A jogalkotó mindkét háza egy kompromisszum kell, hogy legyen az emberek és a tagállamok képviselete között.
 
Azt írja a könyvében, hogy egy európai szövetségi államnak nem csak megfelelő parlamentre van szüksége, de hatékony végrehajtó hatalomra is, ami pedig a Bizottság lehetne. Hogyan működhetne a Bizottság kormányként, amikor a biztosokat egészen különböző politikai beállítottságú kormányok delegálják?
 
A Bizottságnak nem a tagállami kormányokat kell képviselnie, hanem az összes tagállam és a polgárok közös érdekét. Sokkal kisebbnek kellene lennie, hogy hatékonyan tudjon működni és csökkenteni tudja a tagállami kormányok befolyását.
 
Hogy nézne ki a Bizottság hatékony végrehajtó hatalma? Például utasíthatná a tagállamok rendőrségét vagy más hatóságokat?
 
A Bizottság lenne a szövetségi kormány és felelős lenne a szövetségi szintű jogalkotási és végrehajtási kérdésekért.
 
Az EU intézményeinél maradva: az Európai Bíróság decemberben hozott egy döntést, miszerint az EU csatlakozása az Európai Emberi Jogi Egyezményhez nem összeegyeztethető az uniós joggal. Mi a véleménye a döntésről?
 
Írtam erről az Euractiv blogon. A Bíróságnak igaza van, a csatlakozásról szóló megállapodás-tervezetet csiszolni kell, hogy megfeleljen a Lisszaboni Szerződésnek.
 
Gyakran emlegetik a „kétsebességes Európát” a közbeszédben. Ön is valami hasonlóról ír, mikor azt javasolja, hogy azok a tagállamok, amelyek nem akarnak a föderációban részt venni, maradjanak „társult tagjai” az EU-nak. Nem lenne ez a státusz igazságtalan azokkal a tagállamokkal – például az Egyesült Királysággal – szemben, amelyek elutasítják a föderalizmust?
 
Miért lenne igazságtalan? Az igazságosabb lenne, ha akarata ellenére belekényszerítenék az Egyesült Királyságot egy szövetségi államba? Egyébként nem kétsebességes Európáról beszélek, hanem kétlépcsős Európáról.
 
Mi lenne a különbség a szövetségi állampolgárok és a társult tagállamok állampolgárai között ebben a modellben?
 
Ezt az egyezményben kellene rendezni.
 
Ha az EU szövetségi állam lenne, szükség lenne rá Ön szerint, hogy több kizárólagos hatáskört kapjon?
 
Kizárólagosat nem, de párhuzamos hatásköröket kaphatna az energia és a bevándorlás terén.
 
Az orosz-ukrán konfliktus indokolna egy erősebb, összeszedettebb közös kül- és biztonságpolitikát?
 
A közös kül- és biztonságpolitikának leginkább egy erősebb Bizottság beavatkozására lenne szüksége.
 
Az Ön kétlépcsős Európája szükségszerűen kapcsolódik az eurózónához? Néhány tagállam (például Magyarország) gazdasága még nem elég erős az euró bevezetéséhez, az Egyesült Királyság nem is akarja soha bevezetni a közös valutát, a görögök pedig lehet, hogy kilépnek az eurózónából…
 
Magyarországot a szerződések kötelezik arra, hogy megfeleljen a maastrichti kritériumoknak és bevezesse az eurót. Ez előbb-utóbb meg is fog történni. Őrültség lenne egy kis közép-európai ország részéről, ha kizárná magát az európai integráció magjából. Az Egyesült Királysággal más a helyzet, mert eleve kioptált az euró bevezetése alól. De lehet, hogy egyszer meggondolja magát.
 
Úgy tűnik, magának az EU-nak is elég problémája van – gazdasági és intézményi szinten is. Mit gondol ebben a helyzetben az EU bővítéséről?
 
Amíg az EU nem lesz szövetségi jellegű, addig nem szabad új tagokat felvenni.
 
Általában a „föderális Európát” a „nemzetek Európájával” állítják szembe. Nem lehet, hogy működne e között a két véglet között is?
 
Nem. Most vagyunk itt: meg lehet nézni az eredményt.
 
*
 
Andrew Duff angol liberális demokrata politikus, 1999-től 2014-ig európai parlamenti képviselő volt, az Európai Föderalista Unió elnöke. „Pandora, Penelope, Polity: How to Change the European Union” című könyve 2015 januárjában jelent meg.

Összesen 85 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Szúnyog
2015. február 09. 18:37
Lófaszt föderalizmust! Szarházi gyarmattartónak persze kéne.
korona
2015. február 09. 18:15
Éljen a MAGYAR Királyság! De mielőbb!
Tintamin
2015. február 09. 17:45
Nekünk BÁRMI jobb, csak ezek a suttyó gengszterek (Orbán-Lázár-Szíjjártó-Rogán-L.Simon-Kósa és az összes szarházi haver) takarodjanak el a picsába. Ja, és nem a Szovjetúnióra gondolok... Magyar magyarnak farkasa, felettünk uralkodni kell. Kurvára mindegy az agyrokkant békemenetnek, hogy azt az urat Orbánnak vagy Putyinnak hívják, az a baj.
hátakkor
2015. február 09. 16:26
Elég buta fickó ez a Duff.. Bolsevista gondolkodású
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!