A Hősök tere leckéje

„Érthető, hogy az utóbbi hetek eseményeitől a miniszterelnök idegrendszere is kissé megtépázódott. A kötelességtudat rávitte, hogy most se hagyja pénteki rádióintelmei nélkül elveszetten tévelyegni az ő népét. A rutinköröket még nagyobb hiba nélkül lefutotta. Soros megvolt, LMBTQ szintén, Brüsszel meg a migránsgettók sem maradtak ki. De a kormány jogosítványainak számbavétele, az már kifogott rajta.

Lehet, ha nem kora reggel kérdezik, hanem délután, még ment volna. Át kellene tenni ezt a műsort valami emberibb, ebéd utáni időpontra. Eddig azzal vádolták, hogy rendkívüli állapottal és egyéb trükkökkel folyton túlterjeszkedne a kormány hatáskörén, most viszont szerényen kicsinyítette azt. Tudtam én: csak rákennek mindenfélét. Valójában egy zárdaszűzbe oltott ibolyavirág vagy fordítva, hogy egyem a lelkét. Ha teheti, szemérmesen hátrahúzódik. Most azt találta mondani: a kegyelmi döntések »teljesen le vannak választva a kormányról«.

Itt valamit összekavart. Mert tény ugyan, hogy a lemondatott igazságügyi miniszter alaposan le lett választva a kormányról; ha a volt tárcája épületébe óvakodna, szerintem be se engedné szegényt a portás. De ettől még a kegyelmi döntéseket a kormány képviseletében a miniszter ellenjegyzi, ha akarja, meg is vétózhatja. Gondolom, ha kételye van, megkérdezi a főnökét, a kormányfőt, nehogy baj legyen. A miniszterelnök most szívesen elfeledkezne arról, mi hogyan történt (ugyan ki nyúlna bele lelkesen egy tele bilibe), csak hát közben az ország komoly tanulási folyamaton esett át a valódi hatásköröket és háttérbefolyásokat, vagyis a bili megtöltésének technikáit illetően.

A tépett idegeknek tudható be a következő állítása is: »A kegyelmi ügy megbontotta a nemzet egységét.« Hogy micsodát bontott meg? Nem inkább fordítva áll a dolog? Hogy nem bontott meg semmilyen nem is létező egységet, hanem – legalábbis most és ebben – létrehozta azt?”

***

Nyitókép: Kurucz Árpád