Sokkolta az országot, amikor Erzsébet királynét megölte egy anarchista

2021. szeptember 14. 18:54

Nem túlzás, letaglózta Magyarországot, mikor 1898 szeptemberében híre jött, hogy a Genfi-tó partján egy anarchista szíven döfte Erzsébet királynét. Egy újabb izgalmas cikk a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldaláról!

2021. szeptember 14. 18:54
null
Sal Endre
Sal Endre

A visszaemlékezések szerint este hat óra tájban terjedt el a fővárosban 1898. szeptember 10-én, hogy meghalt a királyné. Az emberek az utcára tódultak, s egymástól próbáltak hírekhez jutni. Hamarosan az újságok egyoldalas különkiadásában leírva is láthatták a drámai tényt: Erzsébet meghalt. Este hét órakor a színházi előadások még elkezdődtek, ám félbeszakították őket, s a szombat esti mulatságokat is lefújták. Budapestre néma, fájdalmas csend telepedett…

Erzsébet királyné két évvel korábban, 1896-ban, a millenniumi ünnepségeken mutatkozott utoljára nyilvánosan Budapesten. Csak percekre lehetett látni a betegeskedő királynét, aki fotózni nem engedte magát, s a portréfestőket is elutasította, mivel

azt szerette volna, hogy az utókor fiatalon őrizze meg emlékezetében.

1898. szeptember 10-én, a 61 éves királyné kora délután, 13 óra 30 perckor hagyta el a genfi szállodát, hogy némi séta után a Genfi-tó partján felszálljon egy gőzhajóra. Csak Sztáray Irma, a magyar társalkodónője volt vele, a komornyik néhány lépéssel hátrébb követte őket. Senki nem ismerte fel a feketébe öltözött Erzsébetet Genfben, csak egy gonosztevő, az olasz anarchista, Luigi Lucheni, aki eredetileg a városban tartózkodó orleáns-i herceget akarta megölni, de mivel ő elutazott, másik célpontot keresett magának. Az újságokban olvasta, hogy a királyné Genfbe látogatott, s csak az alkalomra várt.

Fotó: Arcanum/Vasárnapi Újság

A gyanútlanul sétáló királynéhoz lépett és egy reszelővel szíven döfte, majd elrohant. Az első pillanatban Sztáray grófnő sem gondolt merényletre, azt hitte, valami részeg ember támadt a királynéra, aki a járdáról a homokos útra esett, de rögtön felkelt, s akkor még nem is érzett fájdalmat. Ekkor a grófnő megkérdezte: rosszul van? Erre a királyné csak ennyit válaszolt, nem tudom, és tovább sétáltak a kikötő felé. Később derült csak ki, a reszelő eltörte az egyik bordáját és átfúrta a szívét, ám a szoros fűző miatt, csak percekkel később lett rosszul. A hajón lefektették, még azt kérdezte, hogy mi történt, majd franciául még annyit tett hozzá, hogy „merci”, majd elveszítette az eszméletét. Közben egy munkás, nevezetesen Chammartin Lajos vette üldözőbe a merénylőt, azt hitte, az általa ismeretlen hölgytől lopni próbált a férfi. Két kocsis segítségével kapták el Luchenit. A gyilkos reszelőt akkor már elhajította, csak később találták meg egy közeli háznál.

Mikor a rendőrségnek átadták, a szemtanúk szerint Lucheni a következőt mondta a rendőröknek

„Megszúrtam. Azt hiszem, jól találtam.”

Mikor később tudtára adták, hogy a királyné meghalt, csupán ennyit jegyzett meg szenvtelen arccal: „Ezt akartam.” A királyné a gőzösön vesztette életét, s az utókor megőrizte azt a vánkost, amelyen feje megpihent utolsó pillanataiban. A hajótisztek által aláírt, bélyeges okirat igazolja a valódiságát, a felirat pedig ma is látható rajta: „A 41 centiméteres, négyszögletes, kicsi, vörös vánkos, magyar hímzéssel, Monnet Gabriel számadó tiszt tulajdona. Ez hitelesen az a vánkos, amelyen Ő Felsége feje pihent haláltusája alatt és melyen az ő utolsó szavát mondá: köszönöm! – és meghalt. A czihájában való kis folt az a hab, amely kiserkent a fölséges áldozat ajkai közül.”

Erzsébet királyné. Fotó: Wikipedia.org

Szombat estére Budapest is értesült a királyné haláláról. A Budavári Királyi Palotában a gyászhír hallatán azonnal leltárba vették a királyné személyes tárgyait, s Erzsébet királyné főkomornyikja később jegyzéket készített róla, hiszen azok a királyné hagyatékához tartoztak. Gödöllőn a kastélynál hatalmas fekete zászló hirdette a gyászt.

Magyarországon egy hónapos gyászt rendeltek el,

addig fekete zászló lengett a középületeken és magánházakon is. Minden ünnepélyt elhalasztottak. A temetés napján a magyar iskolákban is szünetet tartottak, s a tanulókat kötelezték, hogy fekete szalagot viseljenek a bal karjukon. A temetés idején minden üzlet bezárt, este a gázlámpák égtek az utcákon, de fekete fátyollal borították őket. A belügyminiszter még azt is elrendelte, hogy valamennyi hatóság a gyász jeléül hat hónapig fekete pecsétet használjon.

A gyilkos Lucheniről aztán mindent kiderítettek a lapok. Így azt is, hogy négy évvel korábban, 1894-ben Bécsből Budapestre jött, s itt időzött. Volt olyan lap, amely azt is tudni vélte, hogy kőművesként a Budavári Palotánál is dolgozott. Annál a palotánál, amely gyászba borult miatta négy évvel később…

Összesen 16 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
szemlelo
2021. szeptember 15. 09:52
20 évvel ezelőtt jártam Genfben, a tó partján. Akkor még nem állt ott Erzsébet királyné szobra, csak a sétány korlátján egy kis tábla emlékeztette az arra járókat a régi eseményre. A táblára alul valaki ráírta vastag filctollal: "Bien fait" ("jól tették")
Bell & Sebastian
2021. szeptember 14. 23:18
Az egyik sítúrám elején sikerült akkorát taknyolnom a a jégkásán, hogy az osztrák panziós könyveire fanyalodtam kínomban. Egy császári és királyi katonai dinasztiához volt szerencsém, így hát kimerítően megismertem a másik oldal álláspontját. Kufsteinben fejezte be földi éltét minden rebellis magyar, nem teljesen érdemtelenül, de már a bejáratnál hirdetik, hogy azóta elhatárolódnak a dolgok ilyetén intézésétől, mea maxima culpa. Ha csak egy mód van rá, nem veszek részt K&K vitákban.
héttörpe
2021. szeptember 14. 22:44
A Habsburgok tökéletes jellem rajza a Svejkben olvasható.
annamanna
2021. szeptember 14. 20:36
Elisabeth musical legeleje: https://www.youtube.com/watch?v=rT3So6QBtOQ&t=20s (Bíró): De miért, Lucheni? Miért ölte meg Elisabeth császárnét? (Lucheni): Alla malora! (Bíró): Válaszoljon, Luigi Lucheni! (Lucheni): Miért, miért? Éjszakáról éjszakára ugyanaz a kérdés száz év óta. Mire való ez a faggatás? Merda! Én halott vagyok! (Bíró): És az aljas merénylet Ausztria császárnéja ellen... (Lucheni): Va a farti fottere! (Bíró): Nevezze meg végre az indítékait! Lucheni: Az indítékaimat? Megöltem őt, mert ezt kívánta. (Bíró): Ne beszéljen badarságokat! (Lucheni): Ezt kívánta, erre szavahihető tanúim vannak. (Bíró): És miféle tanuk volnának azok? (Lucheni): A kortársai kérem, egyik sem bír békén nyugodni... és egyre csak őt emlegetik...Elisabeth! (Holtak): A mélybe tűnt a szép világ, most itt rohad a hús tovább, Ti szellemek a bálra fel, a sok halott ma táncra kel. Vágy űz, őrült fájdalom, száz bűn átok súlya nyom. Mind, mind szenvedélybeteg Bántják kényszerképzetek. (...) Bíró): Maga megpróbál kibújni Lucheni! Szerelem, halál...Ne jöjjön itt mesékkel! (Lucheni): Perche no? Szerette Heinrich Heinét! (Bíró): Utoljára kérdem Lucheni: Kik voltak a megbízói? Lucheni? A Halál, csak a Halál!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!