A valutacsaták kereskedelmi háborúvá válhatnak

„A valutaleértékelés egy zéró összegű játszma, emiatt ezt és a nettó export növelését nem tudja egyidejűleg minden állam végrehajtani. A monetáris politika szigorát enyhíteni lehet, mert az infláció nem ügy a fejlett államokban (a feltörekvőkben még kevésbé). A monetáris politika azonban veszít hatékonyságából a fejlett államokban, mert a probléma ott inkább a fizetőképesség hiányából ered, semmint likviditási problémákból.

Eközben a fiskális politika mozgásterét egyre szűkebbre szabja a deficitek és az államadósságok növekedése, a hitelminősítők és a kötvénybefektetők fellépése és a fiskális szabályok Európában várható szigorítása. A pénzügyi intézmények gazdálkodásában tátongó lyukak betömése, illetve a megmentésük politikailag népszerűtlen, a közel fizetésképtelen államok erre ráadásul képtelenek. A globális politikában pedig a fejlett gazdaságok és a feltörekvők világnézete, célja és érdeke egyre inkább ütközik.

Mindennek az lehet az eredménye, hogy a meglévő egyensúlyhiányok kezelésében le fog lepleződni, ha a fizetőképességi problémákat finanszírozási vagy likviditási látszatintézkedésekkel akarják leplezni, mert a dolog esetleg fájdalmas vagy rendezetlen restrukturálásba torkollhat. A gyenge versenyképesség és a folyó mérleghiányok kezelése pedig szükségessé teheti, hogy az euróövezetből néhány tagország kiváljon. A robusztus növekedés helyreállítása eléggé nehéz ügy az adósságleépítés és a gazdaságpolitikai eszköztár szűkülése nélkül is. De éppen ez az a súlyos kihívás, amellyel a törékeny és a kiegyensúlyozatlan globális gazdaság szembesül 2012-ben. Bette Davis egyik filmjének (Minden Éváért) parafrázisával úgy fogalmazhatnánk: Kapcsoljuk be a biztonsági öveket, mert egy rázós év jön!”