Volt szerencsém látni Lukácsy György filmjét, az 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója című alkotást
Nem az 56 utáni megtorlós-vérengzős kor volt ez, hanem már az a Magyarország, melyhez a mai közelebb van, mint az 56 utáni vérengzős.
Van, aki gyorsan tud autót vezetni vagy tévét tud szerelni. Én történeteket tudok mesélni. Interjú.
„Egy ötletből azonban még nem mindenki tud filmet is készíteni...
– Azt hiszem, elég jó vagyok abban, hogy végiggondoljam, mi lehet egy ötletből. Van, aki gyorsan tud autót vezetni vagy tévét tud szerelni. Én történeteket tudok mesélni.
Ehhez fegyelem is kell?
– Azt hiszem. De alapvetően is fegyelmezett ember vagyok, nagyon fiatal koromban kezdtem tévében dolgozni sorozatokon. A hétfői megbeszélések eredményéből szombatra készen kellett lennie a műsornak. Nem volt idő inspirációra várni. Írni kellett. Ma, amikor befejezek egy filmet, azonnal átnézem a noteszem, hogy maradt-e benne valami használható ötlet. Ha nincs, akkor lezuhanyzom, elmegyek sétálni vagy leülök a karosszékembe pihenni. Előbb-utóbb jön majd az ötlet.
A Rómának szeretettel viccet csinál a hírnévből és a celebekből. Baj van azzal, ahogyan a hírnevet kezeljük?
– A hírnév érdekes dolog. Több az előnye, mint a hátránya. Amikor paparazzik üldöznek, és az ember a saját magánéletéről olvas az újságban, az nem túl kellemes, de nem is életveszélyes.”