„Szégyellték nagyon mások is, a Nemzeti Front kivételével mindenki, a teljes politikai elit, jobb és bal, nagy és kis pártok képviselői egyaránt. Órákig néztem ezt a pszichodrámát, a francia 2-es televízió stábja nagyon tudja, hogy kell jó választási műsort csinálni. Válság- és vereséghangulat a stúdióban. Egy nagy üvegasztal körül ülve (amelynek az üveglapján kinagyítva látszik az éppen beszélő képe) sorra kérdezik a fejeseket, mit éreznek most, Juppé, Bayrou, Fabius, Copé, Fillon, Dati stb., minden oldalról, minden pártból, gyomorszájütést kapott az ország, összeomlás, dráma, skandalum, romhalmaz, szégyen…
Mindenki arról beszél, hogy önvizsgálatot kell tartani, megkeresni az okokat (ezeket részben egymásban, pontosabban a másikban találják meg), és gyökeresen változtatni. De hogy miben és hogyan, az még messze nem világos, mindenesetre mindenkinek másképpen. Azt is megemlíti mindenki, hogy a változtatás Európára is ráfér, van annak oka, miért nem szeretik oly sokan. Szóval: reformálni, változni, újítani. Másképp csinálni, mint eddig. Ehhez másképp is gondolkozni, újragondolni mindent, eszméinket, értékeinket...
El sem tudom képzelni, hogy ezek az emberek és ezek a szervezetek, akik és amelyek eddig úgy csinálták, ahogy, most az identitásukra mért pofontól megváltoznak, nagy hirtelen magukba szállnak, megújulnak, másmilyenek lesznek, mint eddig. Ezt mások sem hiszik, néhány kisebb, helyet kereső párt emlegeti is, hogy milyen régóta terpeszkednek a nagy pártok a hatalomban, radikális újítás kell, most jöjjenek ők, a kisebbek, ők majd jobban csinálják. Ezt mondta a zöldek képviselője, és ezt emlegette Rachida Dati is (meg kell említenem, pedig ez nagyon nem píszí, hogy igen csinos volt, puszta látványa szívderítő színfolt), a közép, jobbközép UDF (giscardista) képviseletében, alapító tagjaként a Modemnek (Demokratikus Mozgalom), és azt hiszem Bayrou is, a pártszövetség elnöke, aki a választási törvény megváltoztatását követelte, amit egyébként mások is.”
